Alföldi és dunántúli cserépedényeket is készít

Kevés alkotó mondhatja el magáról, hogy szakmai berkekben is elismertségnek örvend, és élvezi a közönség szeretetét is. E kevesek közé tartozik Kozák Éva, a Gerjenben élő fazekas, a népművészet mestere. Tolnai kiállítását pénteken nyitotta meg Kósa Klára, akivel negyven éve együtt dolgozott Mezőtúron, aki szintén fazekas, a népművészet mestere, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. A rendezvényen közreműködött Szabó Zsófia, fuvolán.

Kozák Éva Mezőtúron nőtt fel, s először az alföldi stílust tanulmányozta. Foglalkozott sütőedényekkel, butellákkal (pálinkás butykos), áttört kerámiákkal. Gerjenbe 1980-ban költözött, itt a dunántúli fazekasság felé fordult, de, ahogy mondja „a Sárközbe nem kaptam bele, mert ez nekem nem az anyanyelvem”. Sárköziből csak egyfajtát, úgynevezett macskanyomos kancsókat készített.

Kiállításán gazdag anyag várja az érdeklődőket, az étkészlettől a szenteltvíztartón át az olyan trükkös edényig, mint a dupla fenekű csalikancsó. Ebbe, felülről vörös, alulról fehér bort lehet tölteni (vagy fordítva), és talány, hogy melyik nyíláson keresztül, mi önthető, iható, szívható, cumizható ki belőle.

Beszédében azt hangsúlyozta Kósa Klára, hogy a jó fazekas tiszteletben tartja a tradíciókat, munkáin mégis felismerhetők az egyedi jegyek. Saját stílusa van, nem másol. A művészet ott kezdődik, ahol a másolás véget ér. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az utóbbi időben kezdjük nagyra becsülni a határainkon túli magyar kézművességet, ami nagyon szép dolog, de azért az anyaországi alkotókról sem illene megfeledkezni!

Borítóképünkön: Kozák Éva