Számos madárfaj marad Tolna megyében a téli hidegben is

Már Afrikában vannak a Tolna megyei gólyák, fecskék. Az útnak indult madarak közül valószínűleg sokan ismét nem élték túl a hosszú utat. Várhatóan érkeznek hozzánk a fenyőrigók, ám ha túlságosan hideg telünk lesz, akkor tovább repülnek Dél-Európába.

Brunner Mónika

Forrás: shutterstock

A megyénk legismertebb madarai továbbra is a fekete és a fehér gólya, valamint a fecskék, amelyeknek három faja is él nálunk: a füstifecske, molnárfecske és a parti fecske. A gólyák augusztus végén, a fecskék szeptember elején hagyták el térségünket, mivel a táplálékaik, mint például a rovarok, a télen elfagynak, elhúzódnak védett zugokba, a faodúk vagy fák kérge alá, házak, épületek repedéseibe vagy a talajba.

– A gólyák a meleg levegő felszálló áramlatát kihasználva felemelkednek, és onnan siklórepüléssel mint egy vitorlázó repülő teszik meg a hosszú útjukat a Boszporuszi szoroson keresztül és Kis-Ázsián át. A Szuezi-csatornán keresztül érkeznek meg Afrikába, ahol a Nílus mentén folytatják útjukat. A fehér gólyák egész Dél-Afrikáig is elrepülnek. A fecskék, mint kismadarak, „izomból” repülnek Olaszországig. Az útvonaluk a Földközi tenger, majd Afrika. Több mint hetven vonuló madárfaja van Tolna megyének. Ma már nem ritka a hátukon az adóvevő készülék, amelyet madártani intézetek szakemberei helyeznek el, hogy azzal kövessék mindennapjaikat. A nagyobbakat, a gólyákat nálunk is meggyűrűzik, tehát hazatértükkor, jövő tavasszal, meg lehet állapítani, hogy ugyanazok érkeznek-e jól megszokott helyeikre – mondta lapunknak Tóth István Zsolt, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Szekszárdi Helyi Csoportjának elnöke, hozzátéve, a költöző madarak huszonöt százaléka, a megtett sok ezer kilométeres úton, a becslések szerint biztosan elpusztult.

A kismadarakon is van gyűrű, évente több ezret gyűrűznek meg. Közülük a poszáták már Olaszországban vannak. Mindig egy szakaszt röpülnek, ezért fontos, hogy a néhány napos pihenőidejükben megfelelően tudjanak táplálkozni. Ekkor jellemzően néhány grammal hizlalják fel magukat. Egy-egy üzem létesítésével, vagy éppen vizes-mocsaras részek feltöltésével, körforgalom és autópályák építésével azonban tönkremegy az élőhelyük, energia hiányában nem tudnak tovább repülni, és elpusztulnak.

Érkeznek is madarak a megyébe, méghozzá a fenyőrigók, amelyek enyhe teleken az ostorfák terméseit fogyasztják. Ez a madárfaj Észak-Európában költ, szeret nálunk lenni, de ha zordabb az idő, akkor Dél-Európában tölti a telet. A fekete rigók egy része télen is velünk marad, mert általában a hidegben a városokban is megtalálják a táplálékukat. A cinegék, a tengelicek, a harkályok, a meggyvágók szintén, és persze a balkáni gerlék, örvös galambok, valamint az elvadult házi galambok, amik padlásokra költöznek be, és műemlékeket tesznek tönkre az ürülékükkel. A cinegék, a verebek a téli időszakban magvakat keresnek és találnak, valamint bíznak az emberekben, akik kiteszik számukra a napraforgómagot, diót, faggyút. A disznóvágásoknál a lefejtett faggyúba lehet magokat tenni és kínálni a kismadaraknak, ám sós szalonnát vagy kenyeret nem szabad adni. A harkály, bár továbbra is keresi az odvas fákban élő lárvákat is, a kitett faggyút is szívesen fogyasztja. A madáretető tulajdonosai jellemzően inkább a cinegéket részesítik előnyben, és kizárólag számukra teszik ki az eledeleket.

Egész évben találkozhatunk sérült madarakkal, mert autóval ütköznek az egyre nagyobb forgalom miatt. Villanyvezetékeknek is ütközhetnek, nekirepülnek nagy üvegablakoknak, irodaházak üvegfalának, elpusztulnak vagy csak megszédülnek. Amíg magukhoz térnek, addig ki vannak szolgáltatva házi macskáknak, más ragadozóknak. A fészekből a kis fiókák viharos, szeles időjáráskor kieshetnek.

– Tudunk számukra segítő kezet nyújtani. Van közülünk, Szekszárdon, egy tagtársunk, Hága Krisztán, aki évente több száz madarat ment meg – tette hozzá.

A macskák, ha tehetik, az összes madarat levadásszák
– Egy macskát nem lehet annyira megetetni, hogy jóllakott legyen, és kihaljon belőle a vadászösztön – hangsúlyozta Tóth István Zsolt. Mivel a macskák akár erdőkben, mezőkön is elélnek, a települések madárállományában is nagy károkat tudnak okozni. A megyeszékhelyen az idén is találkoztak azzal a panasszal, hogy megfogyatkozott ősszel a feketerigó-állomány. A válasz pedig az, hogy a macskák miatt, amelyek levadásszák az összes számukra elérhető madarat. A rigófajok fiókái már kéthetes korukban elhagyják a fészküket, mikor még nem is tudnak repülni, ez egy túlélési stratégia náluk, és bujkálnak a bokrok alatt. A madárfiókát a szülője nem hagyja el, vigyáz rá. Ha kis fiókát látunk hasonló területen a földön, semmiképp se nyúljunk hozzá, mert komoly vészt szabadíthatunk rá. A kóborló macskák figyelmét is felkelthetjük, amelyek képesek az összes fiókát és a szülőjét is megfogni.