Vasból is nyílhat míves virág

Fülöp Gyula kovácsinas 1895-ben készítette azt a kovácsoltvas rózsát – úgynevezett szabadulómunkáját –, mely a november hónap műtárgya a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban. A harminc centiméter magas dísztárgy az intézmény néprajzi gyűjteményében található.

– Nem tudjuk, hogy a rózsa készítésekor gyánti illetőségű Fülöp Gyula hol töltötte tanulóidejét – mondta el lapunknak Fuksz Márta néprajzos muzeológus. – Ebben az időben a fiúgyermekek tíz-tizenkét évesen kezdték el a szakma elsajátításának első szakaszát jelentő inaskodást. A mesterségbeli oktatás három-négy évig tartott, melynek végén az inas elkészítette szabadulómunkáját. Fülöp Gyula a rózsa alakú gyertyatartó elkészítésével, tizenhat évesen kovácslegénnyé vált. Ezután három-négy év tanulás, a vándorlási évek tapasztalatszerzése és egy komoly mestermunka elkészítése várt rá, hogy kovácsmesterré válhasson.

A rózsa nem csak régisége és szépsége miatt érdemel figyelmet. A későbbi, műkovácsolásnak nevezett technikákat is ismerő és alkalmazó kovácsinas nagy kézügyességről tanúskodó díszrózsát készített. Munka közben mind a hideg-, mind a melegkovácsolás technikáit alkalmazta. A rózsa henger alakú szárát és három lábát „fehérmelegen”, azaz fehérizzás mellett hegesztette össze. A hozzá erősített, vékonyabb rózsa- és levélszárakat sárgarézzel forrasztotta meg. Ezekhez a műveletekhez minimum két ember kellett. A rózsa leveleit és szirmait készen kapható gyári, hengerelt vaslemezből alakította ki. A lemezollóval kivágott alakzatotokat a maga készítette domborító szerszámmal és kalapáccsal formázta meg. A leveleken látható erezéshez, a száron végigfutó kéregminta véséséhez szintén speciális, egyedi eszközöket gyártott. A bimbók rögzítéséhez először a szárvégeket „zömítette”, majd a rózsaszirmokat kilyukasztotta, felfűzte és szegecseléssel erősítette a szárhoz.

A gyermek idővel átvette az apától a kézi kalapácsot

Az uradalmi kovácsműhelyeket a földesúr tartotta fent. Éves szerződést kötöttek a céhes vagy céhen kívüli mesterrel, melyben megállapodtak az elvégzendő munkákról, a díjszabásról, a család pénz- vagy természetbeni járandóságáról, és a rendelkezésükre bocsátott földek nagyságáról. Ilyen uradalmi kovács volt Fülöp Gyula édesapja, Fülöp Mihály is. A levéltári források tanúsága szerint Fülöp Mihálynak és feleségének, Géczi Rozáliának kilenc gyermeke született 1876 és 1894 között. A család sokat költözött. Első gyermekük keresztelésekor még Miszlán laktak, harmadik gyermekük, Fülöp Gyula születésekor – 1879. július 7-én – már Tótkeszi-Újpusztán, mai nevén Magyarkeszi településen éltek, mely akkoriban az Esterházy-uradalom egy kisebb majorja volt. Tíz év múlva átköltöztek egy másik Esterházy-majorba, Gyántra, ez a hely ma Pincehely határában található. Az anyakönyvek minden esetben „ferri faber”-nek, azaz kovácsmesternek nevezték az édesapát.

Ozorára települt

Egy későbbi forrásból ismert, hogy mesterré válása után Fülöp Gyula Ozorán telepedett le. Az 1929-es összeírás az iparosok között tartotta számon, hat másik kovácsmesterrel együtt. Jelentőségüket mutatja, hogy a kilencven­nyolc iparos tíz százalékát – hét kovács, két bádogos, egy lakatos – a fémiparban dolgozó mesterek tették ki. Életéről még egy-két adattal szolgáltak az anyakönyvek. Az ozorai származású Dénes Annával kötött házasságot, aki túlélte 1950-ben elhunyt férjét.

A kovácsoltvas műremek több kiállítóhelyet is megjárva jutott el a megyei múzeum néprajzi gyűjteményébe. Eredetileg a mester unokája, Fülöp Erzsébet ajándékozta az Ozorai Járási Múzeumnak 1961-ben. A gyűjtemény felszámolása után a simontornyai vármúzeumba került, majd az újabb átszervezések miatt 2007-ben a Wosinsky Mór Megyei Múzeum gyűjteményében nyert elhelyezést az ozorai anyaggal együtt. Szerencsére a vasrózsához tartozó leírókarton megmaradt, így készítője neve, gyűjtésének körülményei segítséget nyújtottak a tárgy történetének megismeréséhez.

Borítóképen Fuksz Márta a megyei múzeumban a százhuszonöt éves dísztárggyal