Saját szája íze szerint fűszerez, aki disznót vág

Balogh István böllér lapunknak elmondta, hogy ő már karácsony előtt túl volt három hízó levágásán, egyet a fiának, kettőt a családjának.

– Sokkolóval kábítottuk el a disznókat, kivérzésük után leöntöttük hideg vízzel, és mindegyiket megpörzsöltük. Utána egymás után bontóasztalon orjára bontottam a hármat, azaz hanyatt feküdtek, és egyenként levettem a négy sonkájukat és fejüket. Aztán hasukra fordítottam a disznókat, kivágtam az oldalszalonnáikat, kivettem a karajt a gerincük mellől, lebontottam az oldalasokat.

A megmaradt belsőségeket szétválasztottam. Vannak hasznos és nem hasznos dolgok. A májat, lépet, veséket felhasználjuk, de a beleket kidobjuk. Már nem divat a bél megtisztítása, inkább jó minőségű műbeleket használunk a kolbász, májas hurka, rizses hurka töltésére, és szívesen készítjük a disznósajtot is – mondta.

Balogh István díjnyertes böllér, aki 2019-ben és 2020-ban is a Vecsési Sportegyesület csapatával nyert, évekkel ezelőtt pedig a dombóvári vadásznapon vadászként főzőversenyen szerezte meg az első helyet. A disznóvágást az idei évben is javasolja mindenkinek.

– Lehetőség szerint mindenki vágjon, vagy vágasson disznót, mert annál jobb nincsen, mint amikor az ember a saját szája íze szerint tudja fűszerezni, elkészíteni a finomságokat. A kukoricával, búzával nevelt disznók húsa egészséges, míg az adalékokkal nevelteké vizes. A nevelgetett disznó öt hónap alatt a száz-százhúsz kilót is eléri. A kétéves nagy súlyú disznónak már érett, jó a húsa. A levágásra szánt disznónak legalább nyolc hónaposnak vagy egyévesnek kell lennie, mielőtt a böllér kezébe kerül, akkor van belőle jó minőségű termék – tette hozzá.

Hasznos tippek és praktikák

Balogh István elmondta, az „ősöktől” látta, hogyan kell fűszerezni a disznóságokat: sóval, borssal, egy kicsi köménnyel, fűszerpaprikával. Tíz kiló kolbászba tizen­nyolc-huszonhárom deka sót és húsz-huszonhárom deka paprikát kell tenni. A túlfűszerezésnek nem híve, szerinte az a jó, amikor lehet érezni a hús ízét.

– Afelé haladunk, hogy sosem lesz már olyan, mint régen, amikor a disznóvágások népünnepélyek voltak. Tizenöt-húsz éves koromból vannak ilyen emlékeim. Most már egy ideje csak a családunknak, ismerősöknek vágom a sertéseket. A termékek a következő disznóvágásig kitartanak, a hűtőnkben nemrég azonban találtam egy tavaly előtti szalámit, amiből reggelire eszegetünk a feleségemmel – mondta.

Borítóképünk illusztráció.