Történelmi filmet tervez Rákay Philip az Aranybulláról

Rákay Philip szóvá tette, a balliberális média kitett magáért. Nem győzték egymástól átvenni a hírt: az Aranybulláról készít filmet állami támogatásból, amelynek nem csupán egyik írója, de producere is lesz. Ilyenkor rögtön úgy tesznek, mintha valami bűnös mutyit lepleznének le, s egyből görcsösen bizonygatni kezdik úgy a pályázók, mint a bírálók inkompetenciáját.

A szekszárdi származású médiaszakember rámutat: az ő diszkre­ditálása évek óta azzal az igen fantáziátlan és minden kreativitást nélkülöző toposszal történik, hogy „Rákay, az egykori zenetévés műsorvezető”. Nagyjából ezt képesek menetrendszerűen előhúzni a balliberális firkászok, ami elég szerény intellektuális teljesítmény, fogalmazott.

Az ő vélt igazságukat, miszerint értelmiségi vagy művész csak haladó, balliberális lehet, jobbos, patrióta, azaz mucsai pedig soha, szerintük az bizonyítja a legjobban, hogy húsz­éves korától ifjúsági és zenei műsorokat is vezetett. „Valóban. Még korábban pedig óvodás is voltam. Az aztán a hozzá nem értés csimborasszója” – ironizált.

Az valahogy mindig kimarad a felsorolásból, hogy az időközben gyorsan elröppent évtizedek alatt elvégezte az ELTE Bölcsészettudományi Karát, ahol, többek között, művészettörténetet, művészetfilozófiát, színház- és filmesztétikát tanult, hogy idén harmincéves televíziós pályafutása alatt több televíziócsatorna létrehozója, alapítója, programigazgatója volt, hogy több ezer kulturális és portréműsort jegyez műsorvezetőként, kreatív producerként. És az, hogy egy kiváló történészekből és szerkesztőkből álló csapat élén elkészíthette minden idők talán legátfogóbb, százötven epizódból álló, hiánypótló történelmi televíziós sorozatát, a Szabadság tér ´56 és a Szabadság tér ´89 címűt. „Mindez persze mit sem számít, a lényeg a velem kapcsolatos negatív percepció örökös bizonygatása” – tette hozzá.

Évek óta történelmi sorozatok és mozifilmek forgatókönyvein, ötletein dolgozik kiváló kollégáival, barátaival együtt. Mert jó ideje nehezen viseli, hogy a magyar történelem legszebb fejezetei, legtanulságosabb epizódjai, legnagyobb hősei és hőstettei, vagy akár kudarcai nincsenek minőségi módon, izgalmasan, fogyaszthatóan, de nem felszínesen, filmekben, sorozatokban elmesélve.

Az Aranybulla története csupán egy a feldolgozandó „adósságok” közül, hosszan sorolhatná, mi minden van még a tarsolyban. Ahogy tudomása szerint sok más, kiváló magyar producer és forgatókönyvíró is jobbnál jobb filmtervekkel pályázik. Reményét fejezte ki: hamarosan megéljük majd, hogy nemcsak A kőszívű ember fiait és az Egri csillagokat lehet előhúzni, amikor a legfiatalabbaknak magyar történelmi filmet szeretnénk mutatni.

Amióta ugyanis Káel Csaba vezeti a Nemzeti Filmintézetet, végre komoly nyitottság és megalapozott szakmai háttér segíti az ilyesfajta identitás- és nemzeterősítő filmes törekvéseket, amelyeknek nem is olyan sokára kézzelfogható, látható eredményei is lesznek. „Éppen ez fáj nekik. Hadd fájjon” – zárta posztját Rákay Philip.

Borítóképünkön: A Szekszárdról indult Rákay Philip folyamatosan tanult és sokat dolgozik – most éppen egy történelmi filmen