Száriban fogadott örök hűséget indiai párjának

Az élet képes felülmúlni a legszínesebb hollywoodi tündérmesét is. Erről sokat mesélhetne Zsuzsi Ravichandran. A vezetéknév hamisítatlan indiai, ám a keresztnév magyar származást sejtet. Ez így is van. Harmincnégy évvel ezelőtt Gyulai Zsuzsanna néven született és Szekszárdon, a Tartsay lakótelep egyik garzonlakásában nőtt fel – alkoholista apával a családban. Nem volt sem gyerekszobája, sem irigylésre méltó gyermekkora, de a kemény munka meghozta gyümölcsét.

Zsuzsi ma már saját vállalkozást vezet, miután egyetemi szemesztert végzett Spanyolországban, dolgozott az Egyesült Államokban és Lengyelországban, egybekelt párjával Indiában és vele együtt megtalálta második otthonát Svédországban. Igaz történet következik.

Neve másfél évtizede többször is feltűnt a Tolnai Népújság hasábjain. A Szekszárdi Bezerédj István Közgazdasági Szakközépiskola – népszerű nevén Keri – diákjaként tudósította lapunkat a fiatalságot érintő eseményekről. Azután minden előzmény nélkül megszűnt ez az ígéretes kapcsolat, és magáról a szerzőről sem érkeztek hírek. Hogy miért nem, arra most, tizenöt esztendő elteltével válaszolt.

– A 2005-ben letett érettségi vizsga után még egy évet töltöttem a Keriben, ahol pénzügyi-számviteli ügyintéző képesítést szereztem – tekintett vissza egykori önmagára Zsuzsi Ravichandran. – A következő évben, 2007-ben sikeresen felvételiztem a fővárosi Zsigmond Király Főiskola – ma Milton Friedman Egyetem – pénzügy és számvitel szakára.

Itteni felsőfokú tanulmányaimat szüneteltetve, 2008-ban tizennégy hónapra az Egyesült Államokba utaztam. Mint au pair gyerekekre vigyáztam, közben angol és spanyol nyelvet tanultam, valamint élettapasztalatokat gyűjtöttem. Érdemes volt elsajátítanom a spanyol nyelv alapjait, mert így ezzel a tudással mehettem 2011-ben Spanyolországba. Fél évet töltöttem a huelvai egyetemen, köszönhetően az Erasmus-programnak. Ezen kitérők után 2013-ban bank és tőzsde szakirányon, közgazdászként diplomáztam a főiskolán.

A java csak ezután következett. A diploma megszerzése után a szekszárdi fiatal óriási lehetőséget kapott az élettől. Az egyik legnagyobb nemzetközi energetikai vállalatnak Lengyelországban volt szüksége angolul jól beszélő, magasan képzett és elhivatott fiatalokra. Zsuzsi körről körre sikeresen teljesítette a felvételi interjúk követelményeit, és így megnyílt előtte a Krakkóba vezető út. Ettől kezdve elkezdődött állandó külországi élete, amit csak néha szakított meg egy-két rövid ideig tartó hazalátogatás.

– Krakkóban öt évig dolgoztam több területen is – engedett betekintést munkájába. – Kezdésként részese voltam az új magyar ügyfélszolgálat felépítésének. Később a legfontosabb feladatköröm a legnagyobb vállalati ügyfelek teljes menedzselése lett. Ám a legjobban az utolsó pozíciómban, a töltőállomásokkal kapcsolatos napi ügyintézésben teljesedtem ki. Szerettem a krakkói életemet, anyagi biztonságot nyújtó munkámat, ráadásul egy idő után saját lakást is tudtam vásárolni ebben a szép, történelmi levegőjű nagyvárosban.

Habár a megszámlálhatatlan túlóra, a szorgalom és a befektetett energia számos szakmai sikert hozott, ezt nem volt kivel megosztani. Ám a sors ekkor egy újabb fordulattal a várva várt szerelmet is meghozta az egyedülálló szekszárdi lány életébe.

– Vinod és én 2015-ben, egy internetes társkereső oldalon ismerkedtünk meg – részletezte kapcsolatuk történetét. – Vinod Indiában született, de ekkor már Svédországban dolgozott mérnökként. Angolul beszélgettünk majd’ egy éven át szinte minden nap. Észrevétlenül lettünk részesei egymás életének.

Amikor 2016-ban Norvégiában, Oslóban első alkalommal személyesen találkoztunk, voltaképpen már jól ismertük egymást. Vinod 2017 decemberében Bécsben kérte meg a kezemet, majd 2018-ban költöztem hozzá Krakkóból Svédországba. Így, utólag visszatekintve elmondhatom, hogy jó döntést hoztam, amikor mindent magam mögött hagytam.

Még ebben az évben előbb Svédországban, utána Indiában keltünk egybe, majd a magyar hatóságoknál is regisztráltattuk a házasságkötést. Karlstad városában élünk, itt van az otthonunk, de Indiába és Magyarországra is hazamegyünk. Mindketten ipari területen dolgozunk, jómagam termékeket és szolgáltatásokat közvetítek gyártók és végfelhasználók között. Áprilisra várjuk első kisbabánkat, aki kettős állampolgár lesz, és szeretnénk, ha magyarul, tamilul, angolul és svédül is beszélne. Szép életünk van, elégedett vagyok, és most érzem igazán, hogy minden a helyén van.

Kéregetők, hidzsrák és minőségi európai márkák

Az életregényben külön fejezet az indiai házasságkötés az ország déli részén található Bengaluru városában. Mint azt Zsuzsi elmondta, a tizenkét milliós metropoliszban megfér egymás mellett a leírhatatlan nyomor és a mérhetetlen fényűzés. Bár személy szerint jobbára a fejlett és civilizált Indiát látta, ahol bármelyik európai márkát meg lehet vásárolni, és amerikai éttermek is a vendégek rendelkezésére állnak. Van wifi, bankkártya-elfogadás, légkondicionálás és rengeteg mobilapplikáció szinte bármilyen szolgáltatás igénybevételéhez.

Európához képest óriási a kulturális különbség, Indiában senki sem csodálkozik a feldíszített teheneket vezető kéregetőkön, avagy a női ruhát viselő, köztes nemet képviselő hidzsrákon. Az indiaiak nagyon kíváncsiak, az európai ember számára néha akár tolakodónak tűnhet az érdeklődésük. Zsuzsit az indiai szülők szeretettel várták, elfogadva fiúgyermekük választását.

Borítóképünk: Zsuzsi és Vinod Bengaluruban. Száriban is örök hűséget fogadott