Mit jelentenek ezek a jogi kifejezések?

Leggyakrabban szerződést kötnek a felek, amelyen – adásvétel esetén – a tulajdonjog átruházását az eladó, míg a vevő a kialkudott vételár megfizetését vállalja.

Ezen kívül természetesen jóval több részletről célszerű, és kell megállapodni a feleknek, tájékoztatott dr. Pesthy Gergely szekszárdi ügyvéd.

A szerződésben leírtaktól csak akkor térhetnek el a felek, ha ebben egyetértenek. Az adásvételi szerződéstől az aláírása után nem lehet úgy elállni, mint például egy internetes vásárlás során. Elállásra csak a szerződés lényeges megszegése adhat okot. Ehhez képest az adásvételi előszerződéssel az eladó és a vevő azt vállalja, hogy egy későbbi időpontban majd megkötik a véglegeset.

Az előszerződésben szerepelnie kell az adásvétel tárgyának, mint például lakás, ház, autó, és meg kell állapodni az adásvétel alapvető körülményeiről: a vételárról, a birtok átruházásáról (régebben: birtokba adásról), arról is, hogy legkésőbb mikor kötik meg a szerződést. Az előszerződés nem adásvételi szerződés, az alapján az eladó nem követelheti a vételárat, a vevő pedig nem kérhet kulcsot az eladótól. A felek csak azt követelhetik, hogy kössék meg az adásvételi szerződést.

A szándéknyilatkozat a fentiekhez képest még kevesebb lehetőséget ad a feleknek, egy ilyen irat alapján nem követelhetnek semmit egymástól.

A dokumentum csak arról szól, hogy az eladó hajlandó bizonyos feltételek mellett eladni a tulajdonát, míg a vevő hajlandó megvenni azt, jogi kötőereje azonban nincs.

Szándéknyilatkozatot leg­gyakrabban bankok kérnek a felektől, vagy ha valamilyen pályázati forrásból vásárol a vevő, akkor kell készíteni.

Ha a felek szándékai komolyak, célszerű elkészíteni az adásvételi szerződést, amelyben írásban rögzíteni kell minden körülményt, azt is, amiről úgy gondoljuk, hogy csekély jelentőségű.

Előszerződést akkor kössünk, ha valamilyen körülmény ideiglenesen akadályozza a szerződés megkötését.