Égi katedrán tanítja emberségre diákjait Renkecz József

Renkecz József Sárszentlőrincen született 93 éve, itt s aztán Tolnán, a Polgári Fiúiskolában tanult, utána Sopronban az Evangélikus Tanítóképzőben lett népiskolai és kántortanító.

Onnan visszajött Tolnába, tanított Grábócon, Diósberényben, aztán – mert szüleit kuláknak tartották – a katedráról katonának vitték. Munkaszolgálatosnak. Épített laktanyát, repülőteret Szolnokon, Kunmadarason, Szentkirályszabadján, utána még fél évre szénbányába küldték.

Mikor újra civil lett – ez 1954-ben történt, s akkorra már enyhült valamelyest a rendszer ébersége és szigora – a Paksi Járási Hivatal az akkor 5-600 lelket számláló Uzdra, a kis iskolához helyezte nevelőnek. Ott áldatlan állapotok fogadták. A régi községházán, egyetlen teremben volt az iskola. Oda járt a több mint hatvan diák. Az alsó tagozatosok délelőtt 11-ig, a nagyobbak délután, a harmadik csoport meg este.

Egy évvel később, mikor ő lett az iskola igazgatója, megkereste gyerekkori ismerősét, a tsz elnököt, hogy találjanak jobb megoldást. Így jutottak el az Öreg utca utolsó házához, a Fördős kúriához. Átalakították, s lett belőle három tantermes iskola. Olyan, amelynek csodájára jártak. Azért is, mert a diákok országosan is nagyszerű tanulmányi eredményeket értek el, meg azért, mert a tankönyvben lévőn kívül is rengeteg hasznos ismeretre tettek szert.

Renkecz tanító úr csinált nekik méhész-, galambász-, kertész- és barkács szakkört, volt iskolarádiójuk az ötvenes években, s az iskolának volt egy meteorológiai állomása is, de ami ennél is fontosabb, megtanultak egymásnak, egymásért élni.

Amikor körzetesíteni kezdték a kisebb iskolákat, az uzdiak egy csoportja elment Paksra, a pártbizottságra, kérve, hogy hadd maradjon Uzdon ez a kis iskola. De mindössze egy év haladékot kaptak.

Egy év után beköltöztek Sárszentlőrincre, s akkor kezdődött egy újabb korszak. Csepregi Bélával, a lőrinci evangélikus lelkésszel csináltak népfőiskolát. Sokakat érdeklő témákról tartottak előadásokat, ezekbe bevonták a különféle tudományok ismerőit.

A tanító úr megszervezte és évtizedeken át működtette az Uzdi „Puszták Népe” Népfőiskolát, ahol a gyermekektől az időskorú résztvevőkig sokan újszerű, hasznos ismeretekhez jutottak és a képzésről oklevelet is kaptak. Józsi bácsi korát meghazudtoló kezdeményezőként, örökmozgóként tevékenykedett.

Megalakította 1999-ben a Tolna Megyei Népfőiskolai Társaságot, melynek elnökévé, később örökös díszelnökévé választották. A felnőttképzés beindításáért megkapta a Tessedik Sámuel díjat. Később ezt a kitüntetést több tíz követte, Miniszteri Dicséretek, Németh László Díj, Szocialista Kultúráért, Pedagógiai Szolgálati Érdemérem, Tolna Megyéért, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje, Életmű Díj és díszpolgára lett Sárszentlőrincnek.

A tanítás során Renkecz József a múlt ismeretére, tiszteletére is megtanította a diákokat, hiszen ő is őrizte, gyűjtötte a lassan megsemmisülésre ítélt, a feledés homályába vesző, eleinknek egykor olyan fontos tárgyait, hagyományait. Így jött létre egy közel két- ezer tárgyból álló gyűjtemény, amely sokáig ott maradt a régi iskola épületében, csak később vitték el, mikor az épületet átalakították ifjúsági szállóvá.

Az Uzdi Diákok Baráti Tár- sasága és a Sárszentlőrinc-Uzdért Egyesület tagjai elhatározták, kezelik és megőrzik, hogy majd az, mint Renkecz József Helytörténeti Gyűjtemény látogatható legyen. S mert Uzd irodalmi emlékekben is gazdag, berendeztek egy Petőfi, Babits, Illyés Gyula, Lázár Ervin és Mészöly Miklós emlékét, szellemét őrző irodalmi gyűjteményt.

A kis falu nevét Petőfi tette ismertté. Uzdról, a bálból Sass István barátjával és annak húgával, Erzsikével ökrösszekéren mentek haza Borjádra, s ennek állít emléket a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes verse. Ezért Renkecz tanító úr ösztönzésére egy fából faragott négyökrös szekér is készült az iskola udvarára, de később ez eltűnt.

Ám az emléke élénken élt az uzdi diákok szívében, s nem is olyan régen újrafaragták és a régi helyén felállították, tisztelegve a költőnek, de még inkább egykori tanítójuknak. Mert a hajdani diákokban ma is él az összetartozás érzése, amelyet ő oltott beléjük. Sok éve megalakították az Uzdi Diákok Baráti Társaságát, minden évben találkoznak az egykori iskola parkjában, fákat ültetnek, szépítik, gyarapítják a hajdani alma matert, őrzik a hagyományt. Többször a tanítóúr is velük volt Uzdon, de pár hónapja, február végén mikor a négyökrös szekeret újra felállították, már nem tudott elmenni, ezért azt trélerre rakták, elhozták Szekszárdra, megmutatták az uzdi iskola egykori igazgatójának, tanítójuknak.

Borítókép: A Pécsi Tudományegyetem szekszárdi kara 2019-es diplomaosztó ünnepségén Renkecz Józsefet és feleségét is köszöntötték, kimagasló pedagógiai munkájuk elismeréseként egykori uzdi tanítványaik kezdeményezésére Pedagógus Szolgálati Emlékérmet kaptak