Világbajnokságon előzte meg több mint hatvan vetélytársát

Az utolsó verseny. Legalábbis a juniorkorosztályban ez várta nemrég Szösz Letíciát, a lóra termett váraljai fiatalt. A zárás nem is lehetett volna jelentősebb és méltóbb, hiszen Letti a hollandiai Ermelo városában, a fiatal lovasok és juniorok világbajnokságán bizonyíthatta fölényes tudását. Ezen az erőpróbán a tizennégy és huszonegy év közötti versenyzők indulhattak, mármint természetesen azok, akik korábban kemény munkával teljesítették az előírt minősítést.

Reggel hét órakor startolt mezőny, hetvenöt ló és lovasa igyekezett teljesíteni a négy szakaszra osztott, összesen százhúsz kilométeres távot. Talán nem is kell különösebben hangsúlyozni, hogy világbajnokság lévén, rengeteg rutinos versenyző adott egymásnak találkozót. Itt volt például az a kétszeres világbajnok emirátusi lovas is, akinek sokan – Lettivel együtt – jó előre megszavazták az első helyezést.

– A startnál kiválasztottam azt a helyet, melyről tudtam, hogy nekem és lovamnak is biztonságos környezettel szolgál – engedett betekintést taktikai szempontjaiba a váraljai fiatal. – Az olasz brigádot választottam, válogatottságom idején többször találkoztam velük, sikerült kiismernem őket. Legjobban az utolsó, harmincegy kilométeres szakasztól tartottam, mert ez, cseppet sem jellemző gyakorlatként, hosszabb volt, mint a második és harmadik. A szervezők ugyanis általában a végére hagyják a legrövidebb kört, ezzel is kímélve a már eléggé elfáradt lovat. Itt azonban nem ez történt, és megtévesztette az indulók nem kis részét. A szokásosnál jóval élénkebb tempót diktáltak, emiatt lovaik nem feleltek meg az időközben végrehajtott állatorvosi vizsgálaton. Azaz, kizárták őket. Jómagam, Szilaj képességeit ismerve úgy döntöttem, hogy az utolsó körben az előzőekhez képest semmivel sem kérek tőle nagyobb átlagtempót.

A terv bevált, ami azt jelenti, hogy Letti és lova sikerrel teljesítette a távot úgy, hogy a 12. helyen ért célba. Ezzel megelőzte hatvanhárom riválisát, köztük az irigylésre méltó lehetőséggel rendelkező, nagy nemzetek sportolóit. Az aranyérmet tekintve érvényesült a papírforma, az emirátusi versenyző végzett az élen. – Fontos verseny volt ez számomra, ugyanis már betöltöttem a huszonegyedik életévemet, tehát valóban ez volt az utolsó megmérettetésem ebben a kategóriában – mondta el a váraljai fiatal. – Junior korszakom ezzel a szép eredménnyel zárult, és őszintén mondhatom, hogy nagyon boldog vagyok.

Homok és gyökér

Letti azt remélte, hogy a holland pálya nem lesz túl nehéz. De a helyszínen azt kellett tapasztalnia, hogy a vártnál jóval nehezebb. – A teljes egészét nem is járhattuk be, csak egy kijelölt tréningvonalon edzhettünk – mondta. – Ezért a verseny napjáig a minőségével sem ismerkedhettünk meg. Annyit láttunk, hogy technikás terep vár ránk, egylovas nyomvonalakkal, az erdőben jobbra-balra kanyarogva, gyökerekkel teli talajjal és egyes részeken mély homokkal. Mintha valaki a juniorkorszakom összes pályáját egymásba illesztette volna.

Letti ebben a helyzetben ismét csak magában és Szilaj nevű, kipróbált lovában bízhatott. Egyikük számára sem jelentett újdonságot a mély homok, hiszen sivatagi tapasztalattal is rendelkeztek. A gyökerekkel szabdalt, kacskaringós útvonal azokra az olasz pályákra jellemző, melyeken korábban ugyancsak jól teljesítettek.

A képen: Szösz Letícia és Szilaj nevű lova