Édesapja kőfaragó műhelyében tanulta ki a mesterséget

– Nem snassz egy szobrásznak az ilyen javítgatós, foltozgatós munka?

– Egyáltalán nem – mondja Illa Gábor. – Édesapám kőfaragó mester, mellette nőttem fel, megtanultam az anyag tiszteletét, a munka szeretetét.

– Ez az anyag homokkő?

– Igen, a környéken sok szobor és kereszt készült ilyen sárga homokkőből. Pécs közelében, Árpádtető és Lapis között található a Mecsekben a bánya, de ma már felhagytak a kőfejtéssel. Olaszországban, Rómában is kedvelték ezt a típust a történelmi idők során. Nem nagy fajsúlyú, könnyen faragható kő, ezért volt évszázadokon át népszerű ebben a régióban.

– Ez a závodi kereszt milyen állapotban volt? Kellett hozzá pótlás?

– Sok munka volt vele, már a vége felé járok, de nagyobb kődarabokra nem volt szükség. Restauráló habarcsokkal meg lehetett oldani a javítást.

– Ön kifejezetten kőszobrász, vagy bronzzal is dolgozik?

– Dolgozom bronzzal is, de az eddigi legtöbb köztéri alkotásom kőből készült. Diplomamunkám a Téglakör, ami Pécsen, a Damjanich utcában látható. Ugyancsak Pécsen, az Indóház téren áll a Zsidó mártírok emlékműve fekete gránitból, ami hattonnás kődarabból született. Bezedeken pedig (ez egy baranyai határ menti falu), egy Szent Vendel-szobrom található.

– Tehát beleszületett a mesterségbe…

– Így történt. Kisgyerekkorom óta jó barátaim a kövek. Apámmal sokat dolgoztam, aztán önállóan is vállaltam munkákat, egyre többen találtak rám, keresztfelújítást például már több mint tízet végeztem.

– Sok szakma fiataljai elhagyják az országot, külföldön keresik a boldogulást. A szobrászoknál mi a helyzet?

– Szerintem a legtöbbünk itthon szeretné megvalósítani az álmait. Ideszülettünk, ennek a népnek a lelkivilágát ismerjük, s próbáljuk kifejezni. Olyan, belső identitásból adódó művészi tevékenységet kell folytatnunk, ami itt hat és reflektál a korszellemre.

– Ezen, az ön esetében, konkrétan mi értendő?

– Az én koncepcióm: szép szobrokat alkotni. Ha van is probléma, konfliktus, azt is valami emelkedett, idealizált, mitologizált állapotban igyekszem ábrázolni.

– Figuratív módon?

– Nem feltétlenül. Persze határt szabni a figuratív és a nonfiguratív között nehéz. A szobrászat eszköztárába tartozik az emberábrázolás is, de a kalligráfia is, a növényi és egyéb motívumok megjelenítése is. Az alkotói szabadságba minden belefér.

A felújításokat szakemberre kell bízni

Illa Gábor 1975-ben született Marcaliban. Kőfaragó mester édesapja mellett szerette meg a kövekkel való munkát. A család a nyolcvanas évek elején Pécsre költözött. A tehetséges fiatalember 2004-ben szerzett diplomát a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán. Számos kisplasztikát és néhány köztéri szobrot is készített már.

Szakrális szobrok felújítását is elvégezi, főként egyházmegyei megrendeléseknek eleget téve. Esetenként restaurátorokkal együtt dolgozik. Hangsúlyozza, hogy a szoborfelújításokat szakemberre kell bízni. A kőnek általában nem csak felszíni repedései vannak. S a komolyabb javítás, komolyabb szaktudást igényel. A szokványos építőipari megoldások itt nem helyénvalók.

Borítóképünk: Illa Gábor már több mint tíz kereszt felújítását végezte el.