körkép

2021.10.28. 14:00

Lakatlan paplak, lefóliázott templom és kifosztott kápolna

Csökken a lelkipásztorok száma, csökken a hitgyakorlók száma, elnéptelenednek a templomok, kápolnák, üresen ásítoznak a plébániák, parókiák. A használaton kívülivé vált egyházi épületek sorsáról érdeklődtünk a katolikusoknál, reformátusoknál, evangélikusoknál. Fenntartják vagy eladják a hívők nélkül maradó ingatlanokat?

Wessely Gábor

Fotó: Máté Réka

A hitélet általános visszaesése tapasztalható Európában. Kiürülnek a templomok Magyarországon is. Mi lesz velük a jövőben? És mi lesz a lakatlan paplakokkal, plébániákkal, parókiákkal? Ezzel kapcsolatban kértünk információt egyházi vezetőktől és más érintettektől.

A II. világháború során a zsidó hitközségeket rengeteg veszteség érte. Az üresen maradt zsinagógákat sok helyen lebontották – például Tolnán –, máshol kulturális intézménnyé alakították – például Szekszárdon. De manapság a legnagyobb hazai egyház, a katolikus is gyengélkedik. Náluk nem csak a hívőhiány, a paphiány is égető, főként a kötelező nőtlenség, a cölibátus miatt.

Az összevonások következtében egy lelkipásztorra esetenként 4-5 falu is jut, aki nyilvánvalóan csak egy helyen lakhat, a többi plébániaépületre meg figyel, ha van rá energiája. Kisebb kápolnákban, imaházakban csak havonta egyszer, még kisebbekben csupán karácsonykor és húsvétkor misézik, és ahol nem maradt hívő, ott soha. (Például Szedres-Hídjapusztán, ahol ki is rabolták a falualapító Bezerédj-kápolnáját.) A használaton kívüli épületek sorsáról a pécsi püspökség titkársági ügyintézőjétől, Tamás Eszter Anitától kaptunk felvilágosítást. Eszerint a katolikus egyház tulajdonában lévő épületek hasznosításáról egyedi elbírálással döntenek, nincs általános koncepció. Figyelembe veszik a helyi hívő közösség, illetve az önkormányzat esetleges igényét, elképzeléseit. A szükségtelen, kihasználatlan plébánia- és közösségi épületek esetében az egyházmegye dönthet az értékesítés mellett. Amennyiben a helyi önkormányzat, illetve civil szervezetek igényt nyújtanak be ezen épületek hasznosítására, akkor számukra egyedi szerződés megkötése mellett használatba adják azokat. (Például Mucsiban és Kisdorogon.) Templomok, kápolnák eladása viszont nincs napirenden. Azok felújítására pályázati forrásokat keresnek.

Nemrég a hídjapusztai Bezerédj-kápolnánál végeztek állagmegóvási munkákat. Megszüntették a beázást, lezárták a kitört ablakokat, restaurálták a homlokzati kerámiákat. A központi plébániákat pedig folyamatosan modernizálják, hogy a helyi közösségek programokkal, élettel tölthessék meg azokat.

A reformátusok kevesebb településen vannak jelen, ám azokon a helyeken durva leépülést nem tapasztalnak. Tolna megyei esperesük, Rácz József úgy fogalmaz, hogy vannak fogyó gyülekezetek, de valamiféle szakrális alkalom mindenütt vár a hívekre. Minden templomot használnak. Tény, hogy jó néhány felújításra szorul. Jelenleg tizenötnél fut ilyen korszerűsítési projekt a megyében, némelyik még az előkészítés, némelyik már a kivitelezés stádiumában van. Egyéb ingatlanjaikban is szeretnének itt-ott közösségi tereket, illetve szálláshelyeket kialakítani, ha lesz arra kiírt pályázat.

Utóbbira jó példa a mórágyi parókia. Erről már Glöckner Henrik, a falu polgármestere beszélt. Helyben lakó lelkipásztor nincs. Református fiatalok táboroznak nyaranta a szálláshellyé alakított épületben.

Drasztikusan visszaesett a reformátusok száma Mórágyon a svábok háború utáni kitelepítését követően. Voltak katolikus sváb községek is, a legtöbb hívet viszont az evangélikus egyház veszítette. Krämer György, a Tolna Megyei Német Nemzetiségi Egyesületek Szövetségének titkára, egy tanulmányra hivatkozva azt mondja, hogy a Tolnában 1941-ben élő 72 ezer svábból 34 ezret érintett a kitelepítés. S mivel ezek túlnyomó többsége evangélikus volt, annál a felekezetnél komoly, nagy templomok is hívek nélkül maradtak. (Például Murgán és Udvariban.) Az egyház Tolna megyei esperese, Aradi András hangsúlyozza, hogy náluk a finanszírozás saját erőből történik. Vagyis, mindenütt a helyi gyülekezet tagjai tartják fenn a templomot, az egyéb ingatlanokat, s ők fizetik a lelkészüket is. Némi központi támogatás ugyan van, de költségigényes épületfelújításra nincs keret.

Meggondolandó, hogy ahol nem maradtak hívők, érdemes-e felújítani egy templomot. Településképi szempontból fontosak ezek az épületek, kulturális értéket is képviselnek, ám az evangélikus egyház csak ezért – ha nincs helyi közösség – nem vállalhatja a fenntartást. Ilyen helyzet adódott 2015-ben, amikor a zsibriki templom lebontása mellett döntöttek. Gyülekezet nincs már ott, veszélyessé vált az épület, és tízmillió forint kellett volna a helyreállítására. Több templomuknál van hasonló szituáció, önkormányzatokkal, alapítványokkal tárgyalnak az esetleges megtartásukról, a kulturális célú hasznosításról.

Udvariban még áll az evangélikus templom, de már a fóliával lefedett tetején is gaz terem. A toronysisak leesett évtizedekkel ezelőtt, s a helyére ideiglenes tető került a beázás ellen. Peszt Attila polgármester kért és kapott segítséget a német partnertelepüléstől, Seifhennerdorftól, s a támogatási összegből el tudták végeztetni a statikai vizsgálatot. Örömükre, a településképi jelentőségű épület megmenthető. Csak az a kérdés: menyiből és hogyan teremtik rá elő a pénzt.

De van egyértelműen jó példa is: Györe. Az evangélikus sváb közösséget onnan is kitelepítették. A használaton kívülivé vált templom állaga egyre romlott.

Filamella Tibor polgármester ismerteti a részleteket. A gyerekek egy ideig a szomszédos Izménybe jártak tanulni, de az önkormányzati képviselők úgy döntöttek, hogy helyben oldják meg az oktatást. Ez 2004-ben meg is történt. Tárgyaltak az evangélikus egyházzal, és kétszázezer forintért megvették az ingatlant. További negyvenmilliót ráköltve készült el az ország egyetlen templom­iskolája, mely máig nagyszerűen működik.

Hangospuszta már elcsendesült

A hangospusztai evangélikus templomot már rég, a hetvenes évek derekán lebontották. A Borjádhoz tartozó aprócska településen harminc, zömmel felvidéki, katolikus család élt. A lakosságcsere során érkeztek a kitelepített németek házaiba, 1947-ben. Eleinte pezsgett az élet. Reggelenként lovas kocsi vitte a tejet Kölesdre, aki orvoshoz vagy boltba akart menni, felkéredzkedhetett rá. De a helyi iskola 1963-ban megszűnt, a téeszt összevonták a kölesdivel, műút nem épült, úgyhogy nem volt miért maradni. Hangos elcsendesült. Ma már senki nem él ott. Csak a temetőbe, a sírokhoz mennek vissza olykor a rokonok, ha járható a földút. A házakat lebontották, s máshol építkeztek, a templom köveit szintén újrahasznosították egy faddi építkezésnél. A harang Kunszentmiklósra került, ott hívja istentiszteletre a híveket.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában