életút

2021.10.10. 07:00

Toboroz is, de a szomorúság is elpanaszolható a tárogatóval

Bognár Cecil 75 éves. Szekszárdi, közösségmozgató ember, aki olykor egyedül is leül tárogatózni. Tanított, programokat szervezett, faluházat vezetett. Eseménydús életéről beszél az alábbiakban.

Wessely Gábor

– Lehet, hogy könnyebb lenne felsorolni, mit nem csinált Bognár Cecil földi pályája eddigi 75 éve során, mint azt, hogy mi mindent csinált. De tegyünk egy kísérletet munkásságának címszavakban történő összegzésére! Volt tanár, népművelő, faluházvezető, rendezvény- és szabadidő-szervező. Mond beszédeket, szaval, zenél, énekel, fényképez, határainkon innen és túl; közösségek mozgatója. Lelkesít, buzdít, hagyományokat ápol, magyarságtudatot ébreszt. Szeret szerepelni, szereti, ha mindenki jól érzi magát a társaságában. Szekszárdi lakókörnyezetét, a tömbház környékét is gondozza a feleségével. Bölcsőtől kezdve ilyen nyüzsgő alkat?

– Vagy még korábbtól fogva. A zeneszeretet biztos, hogy már az anyaméhben kialakul. Pedagóguscsaládból származom, édesanyám énektanár volt. Én is énekelek, öt évig jártam magánénekre, vezénylek, gyermek- és felnőttkórusokat hoztam létre. A szekszárdi Liszt Ferenc Pedagógus Kórus alapító tagja voltam 1965-ben. Játszom furulyán, citerán, tárogatón, elboldogulok a zongorával és más billentyűsökkel. Sokszor megénekeltetem a közönséget is.

– Hogyan díjazza a környezete a temperamentumát, a tenni akarását, a másokat is megmozgatni akarását?

– Hát, nem mindig egységes a lelkesedés. Egy időben a Volánnál dolgoztam, mint szociálpolitikai előadó, később főelőadó. Az emberek szerettek, de a vezetők nem rajongtak értem. Amikor egy-egy fórum végén megkérdezték, hogy van-e valakinek mondanivalója, és remélték, hogy nem lesz, nekem volt, és ahogy emelkedtem fel, szólásra, ők úgy mentek lefele az asztal mögött. Harcoltam a kollektíváért, a gyerekek nyaraltatása, a lakásosztás, az óvodai, bölcsődei elhelyezés is hozzám tartozott. Törekedtem az igazságosságos elosztásra.

– Otthonról hozta ezt a szemléletet? Többen voltak testvérek? Egyformán részesedtek a családi javakból?

– Egyformán részesedtünk, de a szakmák elosztásánál apánk tévedett. Azt akarta, hogy a három fiú között legyen egy építész, egy gépész, egy mezőgazdász. Ehhez képest mindhárman a tanári, népművelői pályán mozogtunk. Csak a húgunk szerezhetett pedagógusdiplomát, aki viszont nem tanított. Adminisztrátorként dolgozott, nyugdíjazásáig.

– Ön volt ugye mezőgazdásznak kiszemelve?

– Igen, Palánkon kezdtem a középiskolát, 1961-ben, kollégistaként. Attól kezdve tekintem magam szekszárdinak. A család Alsónánán lakott. Én itt maradtam a megyeszékhelyen akkor is, amikor a decsi Faluház igazgatója voltam. Pezsgő kulturális programokat szerveztem ott, népszerűsítettem a Sárközt, de a 2002-es választások után az új polgármesterrel nem jöttem ki, úgyhogy továbbléptem, és a bonyhádi gimnázium szabadidős programjait pörgettem fel.

– Mit csinál, amikor nem csinál semmit?

– Ha éppen nincs felkérésem se kiállításmegnyitón, se rendhagyó tanórán, se koszorúzási ünnepségen való közreműködésre, elmegyek a feleségemmel Erdélybe – ő kolozsvári -, vagy a Felvidékre, vagy a Délvidékre, vagy Kárpátaljára, kapcsolatokat építeni, kultúrát közvetíteni. Vagy itthon, például Szedresen, Tengelicen kiülök a faluközpontba a templom mellé, megszólaltatom a tárogatót, és körém gyűlnek az emberek. A Rákóczi-szabadságharccal kapcsolatos megemlékezésekre is szívesen elmegyek. Ez a hangszer azt a kort idézi. A toborzást, a bujdosást. Ráhangolja, meghatja a hallgatóságot.

– És önt mi hatja meg? Mitől érzékenyül el?

– A temetőben, anyám sírjánál bizony búsong bennem a lélek. Az elesett emberek sorsa is meghat. Egyszer lefényképeztem egy nénikét, aki ment a gereblyével gyűjtögetni. Kérdezem tőle: hát a gyerekek, unokák nem segítenek? Azt felelte: azok csak akkor jönnek, ha vinni akarnak valamit. Egy ilyen érzés is elpanaszolható a tárogatóval, amit néha, főleg Erdélyben, a temetőkben is megfújok.

– Otthon, a tömbházban hogy viselik a szomszédok az ingyenes koncertet?

– Az egyik lakás üres, a másikban katolikus szomszédok vannak, nekik katolikus dalokat játszom, falon keresztül. De nem szoktam tesztelni a türelmüket. Többnyire felmegyek a hegyre gyakorolni. A környezetszépítést viszont itt, a ház körül is gyakorlom: virágot ültetek, madarakat etetek, szemetet szedek, gyakran itt meghúzódó hajléktalanokat is bevonva, aztán ruhával, kajával megfizetve a munkájukat. A többi lakó meg leskelődik. Figyelik az ablak mögül Bognár Cecilt és mosolyognak, ahelyett, hogy lejönnének rendbe tenni a közterületet, ahogy az egy 21. századi polgárhoz illene!

– Ismert és elismert?

– Szekszárdon még semmilyen elismerést nem kaptam. Ha csak azt nem vesszük annak, hogy borrendi taggá avattak 1995-ben. Megyei és országos szinten jobb a helyzet. Megkaptam „A Tolna megyei művészetért” plakettet, a Tolna Megyei Honismereti Egyesület emlékplakettjét – mint alapító tag -, a Decs Nagyközségért emlékplakettet, a Bem-plakettet és a Magyar Kultúra Lovagja címet. Teszem a dolgomat, mert az a jelmondatom, hogy „Ha már vagyunk, ne csak ellegyünk, hanem valamivé legyünk!”.

Pályafutás

Bognár Cecil 1946-ban született Sövényházán (ma: Ópusztaszer). Szülei tanítók voltak, az ötvenes évek elején költöztek át a Dunántúlra, Lengyelbe. Onnan az apja ’56-os szereplése miatt – diákjaival elszavalta a kastélykertben a Nemzeti dalt – távozniuk kellett, s Alsónánára kerültek. Középiskolát Palánkon végzett, 1965-ben érettségizett, felsőfokú képesítéseket felnőttként, munka mellett szerzett. Tanított Kölesden, Decsen és Belecskán. Katonai szolgálata letöltése után a Tolna Megyei Moziüzemi Vállalat propagandistája lett 1972-ig, amikor átkerült a 11. számú Volán Vállalathoz szociálpolitikai előadónak. A Szakszervezetek Művelődési Házához 1986-ban hívták népművelőnek, aztán a polgári védelemnél, majd a Babits Mihály Művelődési Ház szervezőjeként tevékenykedett. 1992-től a decsi faluház igazgatójaként folytatta pályáját. Utolsó munkahelye a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium volt, ahol, 2002-től szabadidő-szervezőként alkalmazták, s emellett néprajzot, művelődéstörténetet tanított. Nyugdíjba 67 évesen vonult. Házas, két gyereke, egy unokája, két dédunokája van.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában