Hetvenöt éve csengettek be a székely iskolába

Hetvenöt évvel ezelőtt szólalt meg először az iskolai csengő szeptemberben Tevelen, s hívta a teveli, vidéki, a megye bukovinai székelyek lakta településein élő iskolás gyermekeket az önellátó Kőrösi Csoma Sándor Székely Tan­intézetbe tanulni.

– Az iskola egykori diákjaként bennem maradt az emlékképe annak az eseménynek, amikor a gyerekek először érkeztek az intézetbe, internátusba szüleikkel – mesélte Fábián Andrásné, a helyi óvodamúzeumot és helytörténeti, néprajzi gyűjteményt létrehozó „Teri óvó néni”. – Lovas szekerek sora állt az internátus épülete előtt, a szekerek megrakva csomagokkal, ágy, szalmazsák, élelem, ami kellett a mindennapi élethez a gyerekeknek, mivel önellátó volt az intézet, gazdaságot is működtetett a megélhetéshez.

Az iskola alapítója, igazgatója, egyben a fiúinternátus vezetője Földi István volt, a felesége pedig a leányinternátust vezette. Ki volt ez a kiváló pedagógus, Földi István? Olyan ember volt, aki a Gárdonyi Géza által megálmodott lámpás kívánt lenni a sorsüldözött bukovinai székely nép és gyermekei számára.

– Az igazgatónak és tantestületének példaértékű munkája nagy elismerést váltott ki mind az iskola tanulói, mind a szüleik körében. Belénk nevelték a tanulás örömét, szépségét és a munka szeretetét. Földi István és tantestületének munkája alapozta meg, hogy a későbbiekben kialakult a letelepített bukovinai székelyek értelmiségi rétege, melyből akkoriban hiány volt. Az intézmény egykori tanulói közül került ki orvos, pap, iskolai, óvodai pedagógus, pénzügyi osztályvezető és még sokan mások, akik munkájukat fontos beosztásban végezték.

Az 1946–49 között működő intézet és internátus felkarolta a német és a felvidéki származású gyerekeket is.

– Az igazgató és a tantestület emléke ápolására született részemről a gondolat – folytatta Fábián Andrásné –, hogy az iskola falán egy emléktáblával és a művelődési ház udvarán elhelyezett emlékfával tisztelegjünk munkásságuk előtt. Az emlékfát Törő György készítette, rákerült az igazgató mellett a tanári kar tagjainak neve is. Bár az intézmény rövid életű volt, emléke az egykor ott tanulók lelkében és az utókorban ma is él, és tisztelet övezi.

Borítóképünkön: Emlékfa, emléktábla és Földi István portréja