Karitász

2021.12.03. 11:30

Ha minden elfogyott, összeteszik a kezüket

Az egyházmegyei karitász­igazgató, Besenczi Zsolt beszélt Tolnán a segélyszervezet működéséről. Most angyalbatyukat, karácsonyi ajándékcsomagokat állítanak össze a rászorulóknak.

Wessely Gábor

A katolikusok segélyszervezete, a karitász, kilencven éve jött létre Magyarországon. A diktatúra évei alatt nem működhetett, újjászervezése harminc esztendeje történt, először csak néhány nagyobb városban, például Budapesten és Pécsen.

A Tolna városi karitász tízéves. A három évforduló kapcsán – kilencven, harminc és tíz év – ünnepi programot szerveztek a tolnai templomban, melyre a helyi karitászvezető, Kovácsné Füri Margit meghívta Besenczi Zsoltot, a Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász igazgatóját is. Vele beszélgettünk a szervezet Baranya és Tolna megyei tevékenységéről.

– Jelenleg 42 tagszervezet működik az egyházmegyében – mondta –, körülbelül ötszáz önkéntessel. Támogatjuk a rászorulókat tartós élelmiszerekkel, ruhával, játékkal, pelenkával, tűzifával és sok minden mással. Színre lép sok jótékonykodó szervezet, főleg ilyenkor, karácsony előtt, ám azok többsége csak szétosztja a beérkező adományokat, s ha elfogytak a készletek, széttárják a kezüket. Ezzel szemben a karitászosok erőn felül is adakoznak, a sajátjukból is, és ha minden elfogy, összeteszik a kezüket.

Besenczi Zsolt egy ideig vállalkozóként tevékenykedett, aztán nagy fordulatot vett az élete, tíz évvel ezelőtt elvégezte a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolát, és karitatív munkával kezdett foglalkozni. Most jár másoddiplomás képzésre. Nyolc éve egyházmegyei karitászigazgató. Regnálása alatt újult meg a koordinációs központként működő pécsi karitászszékház, s a másik nagy vívmány: az ormánsági felzárkóztató program elindítása.

– Ahol igazán nagy a szegénység – hangsúlyozta –, azokon a helyeken nem elegendő évente egy-két jótékonysági akciót szervezni. Az Ormánságban állandóan ott vagyunk, jelenléti pontokat alakítottunk ki, s nemcsak önkéntesek, hanem általunk foglalkoztatott munkatársak is dolgoznak a felemelkedésért. Oktatásokat tartunk, életvezetési tanácsokat adunk, segélyezünk, hinni, élni segítünk.

Mondani sem kell, hogy a koronavírus-járvány a segélyszervezetek munkáját is alaposan megnehezítette. Az ember és ember közötti távolságtartás pont az ellentéte annak, amire ők törekszenek: segítő kéz nyújtása, emberi közeledés. Ám amikor a segélyezők és a segélyezettek között is sokan megbetegszenek, vissza kell venni a lendületből.

– Már a pandémia első hulláma idején le kellett állítanunk jó néhány idős önkéntest – vázolta a helyzetet az igazgató –, a nagyobb baj elkerülése érdekében. S ez pont akkor történt, amikor krízishelyzetbe kerültek a családok, megbetegedtek, munkanélkülivé váltak a szülők, a gyerekek meg félárván, árván maradtak. Szerencsére jöttek fiatalabb segítők, akik vállaltak szolgálatot.

Most a karácsonyra már teljes gőzzel készülünk, főleg élelmiszer-adományokkal. Ami másoknál a cipősdoboz-akció, az a karitásznál az Angyalbatyu-program. Ösztönző, megható és a személyiség alakulására ható tapasztalatszerzési folyamat ez. Középiskolások gyűjtenek, s adják át a rászorulóknak, esetenként kortársaiknak az ajándékokkal megtöltött angyal­batyut.

Hazai és külföldi előzmények

A IV. században Nagy Konstantin császár rendeletben rögzítette az egyház szegénygondozói tevékenységét. A püspökök kötelessége lett a börtönlátogatás, a foglyokkal való bánásmód feletti őrködés és a gabona szétosztása az özvegyek részére. Megalakultak az első szerzetesközösségek, amelyek nagy jelentőséget tulajdonítottak a karitásznak, vagyis a felebaráti szeretet gyakorlásának.

Itthon először Prohászka Ottokár püspök sürgette a XX. század elején, a szervezett karitász létrehozását. El is indult 1914-ben Rott Nándor, későbbi veszprémi püspök vezetésével egy nagyszabású segélyakció, amely elsősorban a hadbavonultakat és családjaikat támogatta. Az igazi intézményesítésre 1931-ben, Serédi Jusztinián, herceg­prímás idejében került sor, amikor először Budapesten, aztán az egész országban létrejöttek a karitász-szervezetek, a szegényeket gyámolító Szent Erzsébet példáját követve. A diktatúra évei alatt szünetelt a működésük. Az újjászervezés az 1989–90-es rendszerváltás után kezdődött meg.

Borítóképünkön: Besenczi Zsolt egyházmegyei karitászigazgató a tolnai templomba

Ezek is érdekelhetik