Hogyan hat a stressz az állatokra?

A legelső és legnagyobb stresszokozó természetesen maga az ember, hiszen a társállatok helytelen tartási-, táplálási-, nevelési körülményeiért az ember a felelős. A hibás emberi magatartás lehet szándékos (ami megnyilvánulhat például állandó láncon tartásban, fizikai bántalmazásban), és lehet a tájékozottság hiánya, tudatlanság miatt – mondta megkeresésünkre dr. Jakab Ferenc, a szekszárdi Fehér Agyar Állatorvosi Rendelő (+36-30/937-1906) tulajdonosa. 

A szándékos bántalmazás leggyakrabban egyfajta átirányított agresszió, amikor a bántalmazó saját frusztrációját, haragját zúdítja az állatra. Ez természetesen előfordulhat a normalitás keretei között, hiszen mindenkivel előfordul, hogy rossz napja van, esetleg rákiabál a kutyára, vagy erősebben megrántja a pórázt, ha az állat nem fogad szót, bosszúságot okoz. A gond akkor van, ha az állatot folyamatosan bántalmazás éri, ráadásul úgy, hogy nem is szolgált rá a fegyelmezésre. 

Vannak természetes stressz­faktorok, amelyek az állatok életének részét képezik, ilyen például a dominanciaharc, a párzással összefüggő versengés, a környezeti tényezőktől való félelem (vihar, mennydörgés). Ezek viszont általában nem okoznak pszichés és testi egészségkárosodást, mert nem tartósak (hacsak nem történik rendkívül nagy trauma). Ezek a stressztényezők akkor jelenthetnek problémát, ha az állatnak nincs lehetősége megszabadulni abból a helyzetből, nincs lehetősége a menekülésre.