A csapat adományt is vitt a nélkülözőknek

Öt motor, hét porfelhőlovag, több mint háromszáz település, kétezer-kétszáz kilométer megtett út. Ezek az alapadatok fémjelzik azt a teljesítménytúrát, melynek keretében egy szekszárdi kötődésű csapat végig az államhatár mentén, illetve közelében robogva megkerülte az országot. Méghozzá vasparipa nyergében és mindössze három nap alatt. A szelíd motorosok kora reggel Szekszárdról masíroztak el Mohácsig és az ottani rév­től indultak kelet felé nagy vándorútjukra.

Az ötlet gazdája Bús Zsolt és párja, Búsné Hepp Gyöngyvér volt. Korábbi, sikeresen megvalósított országkerülő autós barangolásuk után javasolták motoros barátaiknak, hogy ismételjék meg a kezdeményezést, de immár két keréken. Mindketten megerősítették: motoros szezonnyitó előtti, a teljesítőképességük határait feszegető túrájukkal főképpen arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy kellő odafigyeléssel, a szabályok betartásával igenis megvalósítható a biztonságos, balesetmentes közlekedés. Ezen célkitűzésüket maradéktalanul teljesítették, KRESZ-krónikájuk nem tartalmaz semmilyen rendkívüli eseményt. Láthatóságukat az esti, konvojos vonuláskor sárga, fényvisszaverő mellények is biztosították. Ezeket a kiegészítő ruhadarabokat Bótáné Kiss Gabriella r. alezredes, a Tolna Megyei Baleset-megelőzési Bizottság titkára juttatta el a csapathoz.
 
Illetve az országkerülésnek volt még egy lényeges mozzanata. A csapat ugyanis az egyik északkeleti megállóhelyen, név szerint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található Bódvalenke kistelepülésen napközben is hosszasabb pihenőt tartott. Az előzetes egyeztetésnek megfelelően ugyanis ezen törpefaluba gördült be a pécsi Opel Penthe Autóház gépkocsija, dugig rakva adománnyal. A motoroscsapat, valamint barátaik, támogatóik által gyűjtött tartós élelmiszereket, ruhákat, műszaki cikkeket nagy örömmel fogadták a helybeliek. 

A csapat hangulatát javította, hogy az összes bejárt, illetve esti állomásként szolgáló településen barátságos fogadtatásra találtak. A gyakori, mosollyal kísért integetés és visszatérő érdeklődés azt jelezte, hogy a dübörgő, csillogó vasparipákat megnyergelő, fekete bőrszerelésbe öltözött, bukósisakos szekszárdiak nemcsak látványosságként szolgáltak, de fegyelmezett közlekedésükkel, megjelenésükkel városuk jó hírét is öregbítették. 

A csütörtök reggeli indulás után a kör a harmadik napon, este zárult be. Azaz a motorosok ekkor érkeztek vissza, immár nyugat felől Mohácsra, a kiindulási pontként szolgáló kompkikötőbe. Gépeik leállítása és egy rövid szünet után mindannyian felszabadultan ujjongtak és boldogan ölelkeztek össze. Nagy tervüket óramű pontossággal – és nem felesleges ismételten hangsúlyozni, balesetmentesen, magas fokú közlekedésbiztonsággal – valósították meg. 
Jó helyre, szegénységben élő emberekhez került az adomány Búsné Hepp Gyöngyvér magyarázatként hozzáfűzte, hogy Bódvalenke nemcsak a házak falait díszítő, tizennyolc európai roma festőművész alkotásai révén ismert. Hanem sajnos mélyszegénysége okán is. A szekszárdiak az őket fogadó önkormányzati képviselőtől arról értesültek, hogy a mintegy háromszáz lakos közül húsz–huszonöten dolgoznak közmunkásként, páran alkalmi munkából élnek, a többiek segélyből és szociális juttatásokból tartják el magukat és családjukat.
 
Így tehát az adomány olyan helyre került, ahol arra igen nagy szükség van. A vendégeket megérintették a látottak, a többszörösen hátrányos helyzet, a nélkülözés szembetűnő jelei.