A kikényszerített önkéntesség

Negyvenoldalas, B5-ös méretű kiadvány a tengelici téesztörténet. A településhez kötődő, de régóta Szekszárdon élő Mercz Mihály írta. Azt mondja: bánja, hogy nem korábban látott neki ennek a munkának, mert – mint megtudta – 2013-ban egymillió forint pályadíjat ajánlottak fel annak, aki elkészít egy ilyen tanulmányt. 

Hosszas levéltári kutatás után született meg a mű, mely a júliamajori Új Barázda, a tengelic-szőlőhegyi Új Élet és a tengelici Petőfi Termelőszövetkezet létrejöttét (ötvenes évek), majd egyesülését (1980) követi nyomon. A rendszerváltás után TENKOP Zrt.-vé (Tengelici Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Szolgáltató Zrt.) alakult át az agrárvállalat.

A szerző ismerteti a növénytermesztési és állattenyésztési adatok alakulását, kitér a melléküzemágak megjelenésére, és néhány történetet is ismertet. Például a téeszbe kényszerítésről ezt adja közre:

– Egy diákot azzal küldtek haza a gimnáziumból 1960-ban, hogy amíg a nagyapja nem írja alá a téeszes belépési nyilatkozatot, nem folytathatja a tanulmányait. A nagypapa természetesen azonnal aláírta, „önként”. Az önállósághoz szokott parasztemberek számára nagy csapás volt, hogy javaikat be kellett adni a közösbe, és attól kezdve alkalmazottakká váltak, parancsoltak nekik. De az idő lassan begyógyította a sebeket.

Miután kiderült, hogy nincs más út, nincs lehetőség az egyéni gazdálkodásra, a téeszek összekapták magukat, és a vidék húzóerőivé váltak. Tengelic-Szőlőhegyen például óvodát építettek, máshol is beszálltak a településszépítésbe, kulturális programokat szerveztek, dolgozóikat kirándulni vitték. Erről is beszámol a szerző.