Amerikai évkönyv és csinos csütörtök: tizenkét pontban fogalmazták meg a célkitűzéseket

Az utóbbi évek legszínvonalasabb kampánya előzte meg a két diákigazgató megválasztását a Szekszárdi Garay János Gimnáziumban. A megállapítás – ha bárkiben is felmerülne a hazabeszélés gyanúja – nem a szóban forgó fiataloktól származik. Heilmann Józsefné, az intézmény vezetője minősítette így azt a folyamatot, melynek végeztével és eredményeként Bräutigam Barna és Szalai Bálint 11. D. osztályos tanulók kaptak bizalmat társaiktól. Hozzátette azt is, hogy a jelöltek érdemi és megvalósítható programmal jelentkeztek. A Garay-nap alkalmából az igazgatói irodában megtörtént az ünnepélyes beiktatás. Ez – egyebek mellett – azt is jelenti, hogy a két gimnazista a jövő év ugyanezen hónapjáig viseli felelősségteljes tisztségét. 

– A megmérettetést azért vállaltuk szívesen, mert osztályunk megbízott bennünk – mondta el lapunknak Szalai Bálint. – Nem voltunk magunkra hagyatva, társainkkal együtt végig együtt dolgoztunk. Együtt álmodtuk meg és vittük végig a kampányt, melynek folyamán amúgy is jó osztályközösségünk még inkább összekovácsolódott. Sokat köszönhetünk tanárainknak is, a legnagyobb segítséget Elblinger Ferenctől, osztályfőnökünktől kaptuk. 

– Szükségünk is volt minden támogatásra, hiszen mind a négy tizenegyedikes osztály beszállt a küzdelembe, két-két jelöltjével – jegyezte meg Bräutigam Barna. – Szerencsére jókedvű versengés jellemezte a kampányidőszakot. Így az összetartozás érzése az osztályok között is erősödött. 

A két diákigazgató úgy látja, hogy a győzelmet saját, remek osztályközösségének, valamint az általános figyelmet keltő és elismerést kiváltó programpontoknak köszönheti. A tizenkettőből idézünk néhányat. A 3. pont értelmében „szünetben maximum 2 házi adható fel tantárgyanként”. Ez a célkitűzés osztatlan elismerésre talált a garays­ták körében, jóllehet a két diák­igazgató hozzátette: ez egyelőre inkább ajánlás, mint tény. De bíznak a kampányt ugyancsak rokonszenvvel kísérő tanárok megértésében. A 4. pont szorgalmazza a jellegzetesen garays kulacsok rendszerbe állítását és személyre szabott használatát. Ezekkel a tartós ivóalkalmatosságokkal mellőzni lehetne a műanyag poharakat. Az 5. pont a gimnáziumi évkönyv amerikai mintája mellett érvel. Ez a stílus a minél több tanulót ábrázoló, színes fotóval teszi még személyesebbé a kiadványt. Ugyancsak figyelemre méltó törekvésre mutat a 10. pontban az úgynevezett „csinos csütörtök” újraélesztése. Azaz bizonyos, előre kijelölt csütörtöki napokon a diákok lepjék meg egymást – és tanáraikat is – azzal, hogy elegáns öltözékben lépnek be osztályaikba. A 11. pont pedig azt indítványozza, hogy az esetlegesen estébe nyúló egyes gimnáziumi rendezvények után ne legyen akadálya a bennalvásnak. Ez évente egy alkalmat jelentene, általában egy sporteseményekkel, vetélkedőkkel tarkított délutánt követően. Erre már volt példa, a fiatalok sátrat, matracot hoztak magukkal, főzőcskéztek az arra kijelölt helyen és az éjszakát az intézmény falai között töltötték, természetesen pedagógusi felügyelet mellett. 

Bräutigam Barna és Szalai Bálint jól tudja azt, hogy minden program annyit ér, amennyit sikerül abból megvalósítani. A két fiatal hangsúlyozta, hogy csodát nem ígértek. De azt igen, hogy tanulmányi kötelezettségeik ellátása mellett kellő időt és energiát fordítanak a célkitűzések megvalósítására. Ebben a munkában továbbra is számítanak saját osztályközösségük, valamennyi garaysta diák és nem utolsósorban a gimnázium pedagógusainak, vezetésének támogatására.