Jézus kereszthalála nem vonzó, a feltámadással lesz teljes a kép

– Tavaly augusztusban került Tamásiba. Milyen a hely, első ránézésre? 
– Már túl vagyok az első ránézésen – mondja mosolyogva a város új plébánosa, Csibi Imre. – Többfelé szolgáltam már, általában hasonló a lakosság összetétele. Mindenütt vannak jó szándékú emberek, akik szívesen segítenek, szeretnek együtt dolgozni a pappal, s vannak, akik nem. Ám azokkal nem találkozom, nincsenek közös programjaink. Úgyhogy elégedett vagyok a tamási közösséggel, s ugyanígy a párival, a regölyivel is. A hozzám tartozó falvak közül Fürgeden a legrosszabb a helyzet a hitélet szempontjából. Havi egy misét tartok, amelyen ketten vesznek részt. 

– Önt hogyan érintette meg a hit? Családi indíttatás? 
– Igen, olyan családban nőttem fel Kétyen, ahol természetes volt, hogy a templomi közösséghez tartozunk, hogy tevőlegesen szolgáljuk az egyházat. Édesanyám például hitoktató, sekrestyés és pénztáros is volt. A család többi tagja is részt vállalt a közösségi tennivalók ellátásában. 

– Manapság az ilyesmi már nem szokás. Mi a világ baja? 
– Kihívásokkal teli a mai világ, mert már nem természetes, hogy valaki hívő. Persze régen sem volt igazán átgondolt, megélt dolog a hit az emberek többségénél, inkább valamiféle hagyományokban gyökerező szokás. Áthatotta, átitatta a közösségek életét a népi vallásosság. Ahogy illett, eljártak vasárnap misére, és kész. Na nem mindenki járt el, a templomok befogadóképessége jóval elmaradt a lakosságszámtól. 

– Lehet, hogy teljesen el fog sorvadni a hit? 
– Nem. A hit, a természetfölötti iránti érdeklődés mindig jelen van az ember életében. Hogy miben hiszünk, az a nagy kérdés. Az ufókban, a fekete macskában, az ősi sumér-magyar rokonságban, vagy Istenben. Hogy aztán ebben a nagy „kínálatban” mekkora szerep jut a jövőben a kereszténységnek, nem tudhatjuk. 

Kevés ember is átformálhat egy közösséget, ha példamutató módon él.

– Mit kéne tenni? Reklámozni a vallást? Vagy Istenre bízni, hogy majd Ő megoldja? 
– Kell Istenben bízva, Istenre bízni dolgokat, ám Isten is bízott ránk feladatokat. Mindenek­előtt az egyház legfőbb küldetését, a hithirdetést. Ám, hogy ezt megvalósíthassuk, egyrészt ismernünk kell a világot, amelyikben élünk, másrészt példamutatóan kell viselkednünk, olyan emberek módjára, akikre felfigyelhetnek. Jó volna, ha több lenne a hívő, de nem feltétlenül a mennyiség a lényeg, inkább a minőség. Áthatni, átformálni belülről az emberi közösséget kevesen is képesek. Az a dolgunk, hogy miközben szinte láthatatlanoknak tűnünk, markánsan legyünk jelen! 

– Közeleg a húsvét. Jézus meghalt a kereszten. Ez megint csak nem valami vonzó történet… 
– Az egyik, akkor még kispap társammal történt, hogy Pécsen, a Széchenyi téren látta, ahogy egy, mondjuk így, szentlelkes közösség tagjai előadtak egy ujjongó húsvéti darabot. Odament az egyik közreműködő hölgyhöz, és megkérdezte: nagyon szép és nagyon jó az öröm és boldogság, de hol van Jézus szenvedése? Amire így hangzott a meglepően őszinte válasz: az nem vonzó, azzal nem lehet kiállni az emberek elé. 

– Mi mégis ezzel állunk ki! Mert ha Jézus nem halt volna meg értünk, akkor nincs áldozat, s ha nincs áldozat, akkor nincs megváltás. Önmagában nézve a megfeszítés nem felemelő esemény, de nagypénteket nem választhatjuk el húsvéttól! Így teljes a kép: Krisztus meghalt a bűneinkért, és feltámadt az üdvösségünkre. Ha csak az ünneplésre figyelünk, akkor kimarad a szenvedés, a fájdalom, a halál igazi értéke, ha meg csak a keresztútra figyelünk, akkor összeomlunk, mert nincs távlat. A kettő együtt alkotja a teljességet. 
Padlófűtést szeretnének majd a templomba Csibi Imre 1970-ben született. Kétyen nőtt fel, Zombán járt általános iskolába, Pannonhalmán gimnáziumba, ahol 1988-ban érettségizett. Teológiai tanulmányait Budapesten, Győrben és Pécsen végezte. Pappá 1994-ben szentelte Mayer Mihály pécsi püspök. Lelkipásztori szolgálatát paksi káplánként kezdte, Pécs-Vasason folytatta, aztán a pécsi székesegyházba került. Plébánosként először Máriagyűdön tevékenykedett, majd Mecseknádasdon, majd Mágocson, ahonnan 2021. augusztus 1-jén került jelenlegi állomáshelyére, Tamásiba. 

Dolgozik a lelkek építgetésén, de a templom és a plébániaépület felújítása érdekében is tett lépéseket. Ez egy ötszázmilliós projekt lesz, mely jelenleg a tervkészítési szakaszban tart. Szeretnék megoldani többek között a toronysüveg-felújítást, a külső-belső festést, a padlófűtést és az orgonafelújítást. A kivitelezést még az idén elkezdik, a befejezés jövő év végére várható.