Szörnyű időkre emlékeztet a Gulág-harang szelíd hangja

Van egy harang az országban, amelynek kongása másképp szól mindegyikhez képest. Ez nem más, mint a nagydorogi Szent István római katolikus templom Gulág-harangja. Ennek elkészítését a szovjet kényszermunka táborokat megjárt Zsúnyi Illés kezdeményezte, az elhurcolt és a szibériai táborokban elhunyt politikai és hadifoglyok emlékére. Anyagi támogatással is segítette a terv megvalósulását, majd mások is csatlakoztak hozzá. Azt már sajnos nem érhette meg, amikor is megérkezett Lengyelországból a 420 kilogrammos harang. Felszentelése kereken tíz esztendeje történt, Márfi Gyula veszprémi érsek közreműködésével.

A jubileum alkalmából ünnepi szentmise, megemlékezés és koszorúzás zajlott le vasárnap délelőtt Nagydorogon. A szertartást dr. Nyúl Viktor pasztorális püspöki helynök, Horváth Sándor nagydorogi plébános és Sebestyén-Molnár Árpád a dombóvári plébánia kisegítő lelkésze celebrálta. Sebestyén-Molnár Árpád tíz évvel ezelőtt Nagydorogon volt plébános, jómaga is felkarolta Zsúnyi Illés kezdeményezését. A szentmisén részt vett, majd koszorúzott is Süli János, a paksi atomerőmű két új blokkjának tervezéséért, megépítéséért és üzembe helyezéséért felelős tárca nélküli miniszter, országgyűlési képviselő, valamint Fehérvári Tamás, Tolna Megye Közgyűlésének elnöke.

A szertartás után, bent a templomban, elsőként Borbélyné Töttösi Ágnes, a település polgármestere mondott  beszédet. 

– Településünk számára nagy jelentőséggel bír, hogy itt a Szent István Római Katolikus templomunkban található a Kárpát-medencében is egyedülálló Gulág emlékharang – hangsúlyozta. – Büszkék vagyunk arra, hogy ez a gondolat itt született és e nemes kezdeményezést sikerült településünkön megvalósítani. Közösségi összefogással vállalkozók és magánszemélyek adományaiból, Sebestyén Molnár Árpád plébános úr szervezésében. Közös feladatunk a múlt megőrzése, az emlékek ápolása, ébrentartása, mert jelenünk és jövőnk is csak így lehet! – zárta gondolatait.

Nagyné Pintér Jolán, a Gulág Alapítvány elnöke úgy fogalmazott, hogy megilletődve áll a helyszínen, több okból is. 

– Egyrészt eszembe jut Zsúnyi Illés alakja, aki szüleimhez hasonlóan kilenc évet szenvedett a szovjet kényszermunkatáborok szörnyűségei közepette – folytatta. – Az ember életében sokszor felmerül a kérdés: mit hagyjak magam után, mire lenne szüksége az utókornak? Zsúnyi Illés erre a kérdésre is példa értékűen válaszolt: itt hagyta nekünk és a nagydorogiaknak a harang hangját. 

A harangét, amely figyelmeztet az elmúlt idők nehézségeire, tanulságaira, amely szelíd kongásával oldja lelkünk fájdalmát, történelmi tehertételeink nehéz súlyát. Hiszen kimondani is elrettentő: a történelmi Magyarország területéről egymillió honfitársunkat hurcolták el, akik közül háromszázezer soha nem tért vissza. Értük is szól a nagydorogi Gulág-harang. De szól a hazatértekért, a hozzátartozókért, a közösségekért, az utódokért. Szól a megbocsátásért és a feloldozásért.

A 92 éves Hartmann Józsefné Nagy Rózsa Klára a Gulágon töltött éveire emlékezett vissza. A Baranya megyében, Gödrén élő idős asszony kilenc évig raboskodott a szibériai Uhta, majd a kazahsztáni Balhas lágereiben. 

A résztvevők ezután a templom falán található Gulág emléktábla előtt fejezték ki koszorúikkal az áldozatok iránti kegyeletüket és tiszteletüket.