Huszonöt év múltán is aktív az egyesület

Reggel gyülekeztek a szervező családok, előkerültek a sörpadok, a bogrács és a szakács is, hogy délben rendben megtelhessenek a pocakok. A hatalmas területen játékok végeláthatatlan kavalkádja várta a gyerekeket. Célba dobás és íjászat, kirakózás, lengőteke, asztali kézműves játékok, mezítlábas taposó -– felsorolni sem lehet azt a sok játékot, ami a legkisebbektől a legnagyobbakig minden gyerek szórakoztatására rendelkezésre állt. 

Miután a családok mind megérkeztek, a gyerekek birtokba vették a teljes területet. Később a nagyok a szüleikkel együtt sorversenyt rendeztek, ahol a játékos kedvű családok 12–15 fős csapatok tagjaként mérték össze rátermettségüket. Szurkolástól zengett a Duna-part, és elképesztő üdvrivalgással nyugtázták a játékban részt vevők és partvonalról biztatók a csapatok egy-egy győzelmét. Minnie egér, Pókember, egy Star Wars-klónkatona, Vas­ember és Deadpool egész nap életnagyságban jelen voltak a rendezvényen. Velük fényképezkedtek kicsik és nagyok, és a játékokba is bátran beálltak. A gyerekeknek két hatalmas ugrálóvár garantálta a teljes kifáradást. 

A kisfiúk rend­őrautóban vagy -motoron a kormányt megragadva, brümmögve képzelhették, ahogy az igazság védelmében hősként üldözik a bűnelkövetőket. Emellett ügyességi pályákon próbálhatták ki magukat, és lehetett beszélgetni a balesetvédelemről is. Délután pedig megtapasztalhatták a rabosítás ujjlenyomatvételének fura eljárását, minek eredményeképpen számos tintás mancsú gyerek integetett elégedetten mosolyogva a szüleire. A kislányok azonnal megrohamozták az arcfestés-, a csillámtetkó- és hajfonásállomásokat – ezen a napon és helyen a csillogó, színes, vidám társaság fogalma igazán nem átvitt értelemben létezett. Teljes pompában ragyogott mindenki! 

Ebéd után elégedetten elpilledve néztek egymásra a családok, és szavak nélkül megállapítható volt: a pörkölt jól sikerült. Váczi-Antal Judit, az egyesület elnöke óvatosan tette fel a kérdést, mindenki jóllakott-e, mert bizony üres a bogrács. Teljes volt az öröm, hisz mindenki jóllakott. Kiváltképp, miután a gyerekek a rókavadászaton összegyűjtött rókákat palacsintára váltották, és csillogó szemű, teli szájú, pufók arcocskák melengették meg mosolyukkal a szülők szívét. 

Délután a varázslatos képességű Micike Bohóc örvendeztette meg a gyerekeket műsorával, akik hol tátott szájjal, hol tombolva követték a csalafinta utasításokat. Persze a szülőket is megmozgatták: hol az apukák táncoltak baby sharkot, hol az anyukák követték az előírt ütemet. 

A rendezvényre ellátogatott a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke is. Kardosné Gyurkó Katalin kifejezte örömét, hogy 25 év után is aktívan működik az egyesület, és felidézte a kezdeti nehézségeket. Kiemelte a jelentőségét, hogy megtörtént a generációváltás, ahol az utódok, az alapítók leszármazói is töretlen lelkesedéssel viszik tovább a gyermekkorukban erről az egyesületről és az egyesületben szerzett élményeiket. 

A habparti volt a nap fénypontja
A családi nap fénypontját, a nap záróeseményét a hatalmas, piros, vízzel teli hasú tűzoltóautó produkálta. A gyerekek teljes létszáma a lehető legtöbb ruhát ledobva izgatottan, madárrajként együtt mozogva várakozott, amíg a Tolnai Önkéntes Tűzoltók előkészítették a habpartit. A hangulat a tetőfokára hágott. Megtelt a part visítozó, szaladgáló, vizes-habos gyerekekkel. Így vált teljessé a nap.

Minden benne volt ebben a napban, amit csak egy gyermek magának kívánhat! A hab elvonult. Elvonultak a tűzoltók is. A szárazra törölt gyerkőcök még egyszer „csak még egy utolsót” játszottak az aznapi kedvenc játékukkal. A felnőttek eközben összepakoltak, rendet raktak. A családok mosollyal az arcukon búcsúztak el egymástól. Tudják, hogy jövőre ugyanilyen jó lesz. Amíg a nap újra eljön, addig is az egyesületben sok szuper élmény vár még rájuk.