Példát ad a szürke nénék áldozatos munkája

Az emlékezők – köztük dr. Németh Csaba, a Tolna Megyei Balassa János Kórház főigazgatója és Pappné Kozma Krisztina ápolási igazgató – az alsóvárosi temetőben található síremléknél helyezték el a tisztelet koszorúit és virágait. A megjelenteket az ápolási igazgatóság nevében Egléné Fekete Zsuzsanna, az intézmény sajtóreferense köszöntötte. Mint elmondta, a kórház ezen rendezvénye a város történetéhez való kapcsolódása miatt túlmutat önmagán.

Hagyományteremtő szándékkal, először 2009-ben koszorúzták meg a sírhelyet. Azóta minden évben, az ápolók napi ünnepség előtti délutánon elzarándokolnak a múltat a jelennel összekötő sírhoz, leróva tiszteletünket a kórház első betegápoló nővérei előtt. Tavaly egyébként a kórház, a Magyar Ápolási Egyesület Tolna Megyei Szervezete, a Betegápolásért Alapítvány, a Kórházlelkészség és a Szekszárd-Alsóvárosi Római Katolikus Közhasznú Egyesület összefogásának eredményeként megtörtént a sírbolt felújítása. 

Egléné Fekete Zsuzsanna a tegnapi megemlékezés mottójaként idézte Florence Nighatingale, a modern kori ápolás megteremtője minden korban örök érvényű gondolatát: az ápolás szent és tiszta hivatás, hiszen a szenvedőnek enyhülést, a haldoklónak könnyebbséget, a gyógyulónak életet ad. De szent és tiszta hivatássá csak az emberszeretet teheti. 

Kaczián János nyugalmazott levéltári főtanácsos időrendi keretbe foglalta a szekszárdi irgalmas rendi nővérek történetét. Ebből a szempontból az 1927-es esztendő szeptember 10-i napja jeles dátumnak számít, hiszen ekkor telepedtek le végleg az apácák a megyeszékhelyen. A múltidézés után Molnár Erik, a Szekszárdi Római Katolikus Plébánia káplánja osztotta meg gondolatait, majd megáldotta a sírt. 

Ezt követően, különleges epizódként, négy jelenlévő, idősebb helybeli tanúságtétele következett. Mindannyian felelevenítették azokat a személyes, avagy első kézből hallott emlékeket, melyeket kegyelettel őriznek a betegápoló rend utolsók között eltávozott nővéreiről. Sz. Á.