A nemzeti összetartozás érzése is erőt ad a mindennapokhoz

Alsószelit sem kerülte el a lakosságcsere és a kitelepítés: 255 családnak kellett elhagynia az otthonát, 27 községbe szóratva szét. A legtöbben Kisvejkére, Zombára, Tótkomlósra, Tevelre és Závodra kerültek – idézte fel beszédében pünkösd hétfőn Bonyhádon Kovács Lajos. Alsószeli polgármestere a Felvidéki Magyarok Találkozóján hozzátette, „sajnos már egyre kevesebb ember emlékszik az akkor történtekre”. 

– Azóta sokat változott a világ, de a kihívások állandósultak. Legutóbb a világjárvány, majd a szomszéd országban zajló háború eredményezett megpróbáltatást. – S ha ez nem lenne elég, sajnos itt van nekünk még a szlovák kormány sehova sem vezető irányítási és gazdálkodási módszere is – emelte ki Kovács Lajos, aki arról is szólt, hogy a mindennapok megpróbáltatásaink leküzdésében erőst támaszt nyújt a felvidéki magyarságnak az anyaország.

– Hálásak vagyunk a magyar kormánynak, valamint a nemzetpolitikai államtitkárságnak azért a segítségért, amivel fejlesztéseket és beruházásokat valósíthatunk meg a helyi közösségeket támogatva! – hangsúlyozta a településvezető. A völgységi város rendezvényterén koszorúzással, tárogatójátékkal, szavalattal és énekkel egybekötött megemlékezésen Potápi Árpád János is szólt a hallgatósághoz. 

A Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, a térség országgyűlési képviselője azt mondta: „a magyar Országgyűlés 2012. december 4-én fogadta el, hogy április 12-e a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja legyen. Itt Bonyhádon korábban, 1998 óta hagyomány, hogy pünkösd hétfőjén tartjuk a megemlékezést, amely idén egy hétvégén van a nemzeti összetartozás napjával – fogalmazott az államtitkár, aki ezt követően megnyitott a Magyar szemmel című kültéri fotókiállítást. 

Elmondta, hogy a Magyar szemmel című tárlat a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága 2021-ben meghirdetett pályázatának 101 győztes alkotásából ad válogatást. Nem véletlen, hogy a kiállításra éppen 101 képet választottak ki. Ez azt jelképezi, hogy a trianoni békediktátum óta eltelt 101 évet a magyarság határokkal elválasztva, de lélekben mégis együtt töltötte.

A fotópályázatot tavaly, a nemzeti újrakezdés éve jegyében azzal a céllal hirdették meg, hogy új formában kapcsolják össze a világ különböző pontjain élő magyarokat, erősítve a köztük lévő kapcsolatot és vizuális formában mutassák be a magyarok jelenlegi helyzetét, érzéseit, hangulatát. A pályázat két fő témára épült: a minket körülvevő csodás helyek bemutatására és a járvány utáni újrakezdésre. 

A fiatalabbak pedig az online tanulás témakörében is küldhettek be fotókat. Az érdeklődés minden képzeletüket felülmúlta, hiszen több mint tízezer fotó érkezett. Ezekből választották ki a legjobb 101-et, amelyből 48 érkezett Bonyhádra – és látható augusztus végéig a város rendezvényterén.

Bonyhád példaként szolgál a népcsoportok együttélésére, közösen elért sikereire

– Különösen kedves számomra, hogy a mai napon itt lehetek, hiszen ahogy már a korábbi találkozásainkon is megoszthattam önökkel, magam is felvidéki leszármazott vagyok, ugyanis anyai nagymamám Nyitrán látta meg a napvilágot. A Jóisten különös útjai folytán német ajkú és Bukovinai székely nagyszüleim is ezen a vidéken telepedtek le – fogalmazott köszöntőjében a program folytatásaként a művelődési központban Szabó Tibor. 

Bonyhád alpolgármestere a vendégcsoportok fellépését megelőzően kifejtette, városuk csodálatos példát nyújt arra, hogy a történelem traumáira milyen választ adhat egy település közössége, amikor is megmutatja, hogy a különböző nemzetiségű lakosság miként tud békésen együtt élni. És nem csak együtt élni, hanem együtt felépíteni egy élhető, prosperáló kis várost, amely büszke hagyományaira, kultúrájára, és fontos hangsúlyt helyez a Bonyhádról elszármazottakkal való kulturális kapcsolattartásra. Végül köszönetet mondott a találkozót szervező helyi felvidéki egyesületnek szerepvállalásáért.