Megemlékezés

2022.06.04. 18:26

Fennmaradásunk ünnepe is a Nemzeti Összetartás Napja

Az egymáshoz való, elszakíthatatlan kötődés. Ez a gondolat, mint valóság jelent meg a Nemzeti Összetartozás Napja szekszárdi megemlékezésén.

Szeri Árpád

Gyurkovics János alpolgármester mondott ünnepi beszédet a Béla király téren. Fotó: Makovics K.

A trianoni békediktátum aláírásának 102. évfordulója alkalmából szombaton délelőtt tartott rendezvény a Béla király téren található Országzászlónál zajlott le, a Babits Mihály Kulturális Központ szervezésében. A város történelmi zászlóinak bevonulása, a Himnusz és a Székely himnusz elhangzása után Gyurkovics János, a város alpolgármestere lépett a mikrofonhoz. 

Beszédében egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy 102 esztendeje barbár, nagyhatalmi kezek a mély lenézés magabiztosságával szabták szűkre az egykori Magyarország határait, kirekesztve az anyaországból több mint hárommillió honfitársunkat. Ám – idézzük a szónokot – „hiába igyekeztek
mindent megtenni a magyarságnak a föld színéről való eltüntetéséért, ketrecbe zárásáért, ma, 102 esztendő múltán elmondhatjuk: él nemzet e hazán.”

– Él, pedig a tragédia legnagyobb kárvallottjai, a haza határain kívül rekedt tömegek számára hosszú évtizedeken keresztül súlyos veszélyt jelentett, ha anyanyelvükön szólaltak meg – folytatta az alpolgármester. – Retorzióval számolhatott mindenki, aki fontosnak tartotta a magyar kultúra terjesztését, életben tartását. Feketelistára került a magyar nyelvű irodalom, feketelistára került a magyar gondolat. De az ott élők tántoríthatatlan munkálkodása, elszánt kitartása eredményezte azt, hogy mára a szomszédos államokban összesen több mint kétmillió magyar nemzetiségű, magyar anyanyelvű nemzettársunk él. 

Ezért példa nélküli esemény a mai. Egy nemzet ünnepli, hogy létezik, hogy volt ereje ragaszkodni a fennmaradáshoz, hogy bebizonyosodott: az élet él, és élni akar. Egy nemzet tesz hitet amellett, hogy megmaradásának, jövőének alapját az örökségen, a hagyományokon alapuló közösségvállalás jelenti. Nincs jövő összetartás, az értékekre és nem az érdekekre építő szövetség nélkül.

Gyurkovics János beszéde további részében felidézett egy 180 évvel ezelőtt, szekszárdi pillanatot, eseményt is. A megjelölt időpontban a Béla király téren egy Európa szerte ünnepelt elegáns ifjú vendég sétált keresztül. Mivel magyarul nem beszélt, szekszárdi barátja, Augusz Antal fordította szavait annak a fiatalembernek, akit Liszt Ferencnek hívtak, aki a XIX. századi európai zeneművészet egyik legmeghatározóbb egyénisége volt, és aki – bár otthon érezhette magát Weimarban, Párizsban, Rómában – haláláig magyarnak vallotta magát.

– Örökösei vagyunk-e Liszt Ferencnek? – tette fel a kérdést Gyurkovics János, majd ezt a választ adta: – Annak kell lennünk. S annak kell lenniük – kinek-kinek világlátása szerint – a már műveivel megidézett Pilinszky Jánosnak, József Attilának, Ady Endrének, Bartók Bélának, Kodály Zoltánnak s a további neves és névtelen ezreknek, százezreknek, magyaroknak, az itt élő székelyeknek, németajkúaknak, szlovák nemzetiségűeknek, romáknak és románoknak, mindazoknak, akik létükkel, munkájukkal, emberi tartásukkal és összefogásukkal fémjelzését adják mindannak, amit ma ezzel a jelzővel illethetünk: magyar. Ám nekünk, itt vagy bárhol a nagyvilágban élőknek ez nem csupán egy jelző, hanem meggyőződés, eltökéltség és felelősségtudat.

A megemlékező beszéd után Fodor Péter baptista lelkész mondott egyházi áldást. Irodalmi műsort a Szekszárdi Garay János Gimnázium diákjai adtak, az összeállítást – melyben Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc és Reményik Sándor művei hangzottak el - Báló Marianna mesterpedagógus szerkesztette. A műsorban közreműködött az intézmény egyesített kórusa Naszladi Judit karnagy, mesterpedagógus vezetésével, valamint Környei Miklós Pál gitárművész és a Liszt Ferenc Zeneiskola rézfúvós kvartettje.

Ezt követően a megemlékezők Bakos Miklóssal, a Nemzetközi Szent György Lovagrend főkincstárnokával együtt mondták el a Magyarok hitvallását. Végezetül a város és a megye vezetői, az intézmények, a társadalmi és politikai szervezetek képviselői, Szekszárd város lakói egy-egy koszorú elhelyezésével rótták le tiszteletüket az Országzászlónál és közösen elénekelték a Szózatot.

Pakson a hit erejéről is szólt a polgármester

Szomorú, tragikus leltár ismertetésével kezdte beszédét Szabó Péter Pakson, a Nemzeti Összetartozás Napján, a trianoni békeszerződés aláírásának 102. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen.

Az atomváros polgármestere a Táncsics parkban található emlékműnél köszöntötte a közönséget és bevezetésként elmondta: – Több, mint egy évszázada már annak, hogy elveszítettük a nagy Magyarország területének kétharmadát, lakosságának felét.

Elveszítettünk egy dinamikusan fejlődő, jól szervezett országot. Leszakították rólunk testvéreinket, akiket az elmúlt évszázadban folyamatosan megpróbáltak beolvasztani a helyi többségi társadalomba.

A csapás súlyos volt és gyógyíthatatlannak tűnt, de – húzta alá a város vezetője – nem veszítettük el büszkeségünket, nemzeti identitásunkat, nyelvünket, kultúránkat, vallásunkat, keresztény értékrendünket. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a kormány rengeteg tesz a magyar nemzet határokon túlívelő újraegyesítéséért. Sokoldalúan támogatja a határainkon kívül szakadt közösségeket, segítve őket abban, hogy magyarként maradhassanak meg saját szülőföldjükön.

– Éppen ezért bátran kérdeztethetjük ma itt Európa közepén, hogy ki a valódi vesztese Trianonnak? – folytatta egy kérdéssel gondolatait.

– Nyilván az anyagiak, a területek, az anyaföld szerint mi magyarok. De lélekben biztosan nem mi. Hiszen azt látjuk, hogy mindazon nemzetek, akik ránk kényszerítették Trianon szégyenét, napjainkban egyre mélyebb identitás válságba kerülnek. De mi éppen veszteségeinkből tanultuk meg, hogy leigázhatják, szétdarabolhatják, elvehetik országunkat, területeinket, szívünk, élni akarásunk, a testvériségbe vetett hitünk mégis mindenen átemel bennünket. Életet és jövőt ad számunkra. Ezért ma a nemzeti összetartozás napján, amikor a csíksomlyói nyeregben százezrek imádkoztak nemzetünkért, azt kérem mindannyiunktól, mondjuk el gyermekeinknek veszteségeinket, nemzeti kudarcainkat és tanítsuk meg őket az ebből fakadó értékrendre, összefogásra, a mindent túlélő reményre, a büszke magyar lélek hordozására és megélésére.

A megemlékezés keretében a közönség megtekinthette és meghallgathatta a Hesz Ádám - Weller P. Hanna gitáros-énekes duó összetartozásról szóló műsorát. A rendezvény koszorúzással zárult.

„A minket ért igazságtalanság nem törte meg nemzetünket” – Zsikó Zoltán volt a szónok Dombóváron
Fontos különbségtétel szükségességére világított rá Zsikó Zoltán a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából Dombóváron tartott megemlékezésen. A Tolna Megyei Közgyűlés alelnöke beszédében arra mutatott rá, hogy a hazánkat ért igazságtalanságon nincs mit ünnepelni. 

– Mi minden évben összegyűlünk határainkon innen és kívül, hogy megemlékezzünk erről az eseményről, a trianoni tragédiáról – jelentette ki. – Amit mi nem nevezhetünk békeszerződésnek, hiszen sokkal inkább volt ez diktátum, amit ránk kényszerítettek. A város önkormányzata, mint szervező a Nemzeti Összetartozás terét jelölte ki a szombati rendezvény helyszíneként. Itt található az az emlékmű, melynek egyik oldalát a gróf Apponyi Albertet ábrázoló dombormű díszíti. 

A politikus az 1920-as párizsi békekonferencián a magyar delegáció vezetője volt. Ám érveit a győztesek nem vették figyelembe. A következményeket Zsikó Zoltán így ismertette: – A békeszerződés eredményeképp a 282 870 négyzetkilométer területű Magyarország valamivel több, mint 71 százalékát elvesztette területeinek, így az 92 952 négyzetkilométerre csökkent. Lakosságának pedig több mint a felét elvesztve, az 1910-ben még 18 millió fős ország
lakossága 7 millió 600 ezer főre esett vissza. Az országhatárok megvonása gyakran nem követte a nyelvi vagy nemzetiségi határokat.

Sok esetben egységes tömbben élő magyar lakosságú területeket is elcsatoltak. Mintegy 3,3 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain. Zsikó Zoltán úgy ítélte meg, hogy ezt a tragikus helyzet nemcsak az első világháborúba való belépésünk és abban játszott szerepünk miatt következett be. Sokkal inkább a háború végén, a magyar politikát irányító személyek – így gróf Károlyi Mihály – végzetes hibái vezettek ide.

– Károlyi egy olyan hadsereget szerelt le, amely képes lett volna a történelmi Magyarország határait megvédeni a határos országok és az antant ellen is, mely erős pozíciót biztosított volna a béketárgyalásokhoz – jelentette ki a megyei közgyűlés alelnöke, majd így folytatta: – Mint tudjuk, rajtunk még az Apponyi féle elhíresült vörös térkép sem segített, amely piros színnel jelölte a magyarok lakta területeket. Mégis, eme szembetűnő valóság ellenére kerültek egybefüggő magyar lakosságú tömbök is a határ túloldalára, például a Csallóköz, Székelyföld, az egykori Partium és Bácska egyes részei. De amire ellenségeink nem számítottak, ez a veszteség, a minket ért igazságtalanság, az ország megcsonkítása, általuk nem várt módon, nem törte meg nemzetünket.

Ellenkezőleg, megerősítette a nemzeti összetartozást, amely megmaradásunk, nemzeti létünk, identitásunk alapja ma is. Ezért tette nemzeti ünneppé a magyar Országgyűlés 2010-ben a trianoni tragédiára emlékezve június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává.

A beszéd után a Dombóvári József Attila Általános Iskola diákjai és tanárai tartottak színvonalas műsort, majd a képvelő-testület tagjai, civil szervezetek, intézmények és helyi polgárok helyezték el koszorúikat az emlékműnél. Végezetül Gáspár Boldizsár kántor énekelte el a székely himnuszt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában