Ilyenek voltunk harminc éve, és ilyenek vagyunk ma

Szekszárd Szepesi Balázs közgazdász, szociológus, több kutatásban is részt vett, melyek során arra kereste a választ, hogy a rendszerváltás után mely vállalkozások tudtak talpon maradni, illetve az emberek hogyan élték meg a 90-es évek után a "felnőtté válást". 

Szepesi Balázs szekszárdi születésű, itt járt gimnáziumba, itt élnek a szülei, és legalább havonta ellátogat a szülővárosába. A kérdésre, hogy mennyit változott a város az elmúlt évtizedekben, számára a válasz egyszerű, hiszen 1995-ben egy kutatásnak is a része volt, mely az akkori szekszárdi gazdasági élettel foglalkozott. Mint mondta, akkor a település vezetése azt a célt tűzte ki, hogy stabilak legyenek a helyi cégek, vállalkozások és ha nem is mennyiségi, de minőségi javulás legyen tapasztalható, azért, hogy a megyeszékhely egy jól élhető közeg legyen. Ez ma is így van, hiszen vannak itt olyan országos hírű cégek  – Tolnatej Zrt, a Tarr Kft, a TolnAgró, és a sok jó nevű borászat – melyek a város erejét, hírnevét biztosítják.  

Ugyanakkor az előadó szerint a város és a megye népességmegtartó képesség az elmúlt években romlott. 

A 90-es évek elején megszűntek olyan fontos cégek, mint a húsipari, a gabonaforgalmazó, vagy a paksi konzervgyár, de ide sorolható a KSZE is, ez utóbbi a saját vetőmagfejlesztésben volt az élen. A volt KGST országokat kiszolgáló élelmiszeriparra alapozó beszállítói üzemek összeomlottak. Sok ember veszítette el akkor a munkáját.

A népességmegtartás egyik pillére az, hogy mennyire élhető, milyen szolgáltatásokat kínál a környezet, melyben az ember él. 

Szekszárd belvárosának megújítására már 2017-18-ban is készültek tanulmányok, ebben Szepesi Balázs maga is részt vett. Sajnos az akkori tervek megvalósítása elakadt. Most ismét napirenden van, hogyan lehetne a városközpontot megújítani, élettel megtölteni, hogy ne csak egy-egy alkalomkor – szüreti napok, pünkösdi fesztivál – legyenek programok. A főutcán, a belvárosban jelenleg sok a zárva lévő helyiség. 

Az elmúlt három évtized alatt új országgá vált Magyarország, de sokkal kevesebbet ért el, mint azt akkor a rendszerváltók várták. Túl sok jutott a keserűségből, a vitákból, a dilemmákból, a bizonytalanságból, mondta az előadó. 

Szepesi Balázs a feltáró munkái közül kettőt emelt ki, az egyik 1990 körül készült, amikor az akkor felnőtté váló embereket – akik együtt lettek szabadok - kérdezte meg arról, hogyan érzik magukat. A válaszadók közül többen voltak, akik azt mondták jobban élnek, mint korábban.

A másik kutatásban ötven vállalkozót kerestek meg, akiket a harminc év alatt történt változásokról kérdeztek. Valamennyien sikeresek voltak, hiszen talpon tudtak maradni a változó körülmények között is. A gazdasági sikereiknek a kulcsa az alkalmazkodás volt. Más volt a helyzetük a 90-es években, más a gazdasági válság és más a covid járvány idején. A közös bennük az volt, hogy szívósan keresték a fejlődés lehetőségét. A többségük – melyeket vizsgáltak – családi vállalkozás.

A válságból való kilábalás után több lábra álltak, többen új, minőségi termékkel jelentek meg a piacon.

Az eredményekből egyértelműen látszik, hogy hazánkban az elmúlt évtizedekben kialakult egy stabil közép vállalkozói réteg, akik nem csupán beszállítói egy másik cégnek, hanem saját termékkel tudnak megjelenni. Ebből a szempontból jó irányba halad Szekszárd gazdasági élete is, hiszen a már említett cégek, Tolnatej Zrt., a Tarr Kft., a TolnAgro és a sok jó nevű borászat, mind ilyen.