Elhunyt Scherer Sándor, a Babits szíve-lelke

Scherer Sándor 1928. augusztus 28-án született Kölesden. Édesapja órásmester volt. Gyermekkorát Balatonbogláron töltötte, a család ugyanis odaköltözött és ott is telepedett le. Felsőfokú tanulmányait a Pécsi Tanárképző Főiskolán végezte magyar-történelem szakon. A Babits Iskola igazgatói székébe 1971-ben ült és egészen 1988-ig, nyugdíjazásáig fel sem állt onnan.

Folyamatosan dolgozott és nemcsak az iskola életében volt tettre kész. A mindennapos érdemi munkában mindig számíthatott helyetteseire, Szurovecz Erzsébetre és Dr. Gulyás Jánosnéra. Nem sokkal később, 1974-ben indult a testnevelés tagozat mintegy harminc fővel, ebből is látható, hogy a tanítás mellett a sport szeretete is meghatározta életét. 

Klubot hozott létre az iskola alagsorában és később itt futófolyosót alakított ki a szülőkkel összefogva. A futófolyosó végül a sportíjászok gyakorló pályája lett, ahol bármikor tudtak edzeni. Az ő vezetése alatt egyre több tanulmányi és sportversenyen vettek részt az iskola diákjai és az eredmények is kiemelkedőek voltak.

De nem csak a gyerekekre figyelt oda. A tantestület összetartása és a jó hangulat megtartása is fontos volt számára. Kollégái mind nagyon szerették és tisztelték, volt aki úgy nyilatkozott: „Az ő keze alatt lettem igazi tanító.” Szurovecz Erzsébet, akkori igazgatóhelyettes úgy fogalmazott, „Hagyott bennünket dolgozni.” Az iskola jó hírneve az ő irányítása alatt kezdett el felívelni és Scherer Sándor neve szinte egybeolvadt a Babits Mihály Általános Iskolával. Mindent, amibe belefogott, igazi elszánt lelkesedéssel csinált, nem lehetett nem csatlakozni hozzá.

Az akkoriban még működő Szekszárdi Húsipari Vállalatnál elnökként patronálta a Súlyemelő Szakosztályt. A csapat sorozatos sikereket aratott és 1982-ben Szekszárdon rendezték meg a Húsos Kupa Nemzetközi Súlyemelő versenyt, melynek a Babits Iskola adott helyet. A súlyemelés mellett támogatta az atlétikát, kosár- és kézilabdát és a futballt is. Ezen felül nagy hangsúlyt fektetett a közösségi és a társadalmi munkák megszervezésére, melyekben ő maga is részt vett.

Az intézmény vezetését 1988-ban, nyugdíjba vonulása után adta át Pap Istvánnénak, aki Sanyi bácsi szellemiségében vitte tovább a feladatokat. Ezt méltán bizonyítják a diákok által elért versenyeredmények. Ha akadt is némi szabadideje, azt kis hobbitanyáján töltötte, ahol a szőlőjéről gondoskodott, valamint belekóstolt a méhészetbe is, pár kaptárnyi méh erejéig. Mindenki Sanyi bácsija közel kilencvennégy évet élt. Végső búcsút augusztus ötödikén délelőtt tizenegy órakor vesznek tőle a Szekszárdi Alsóvárosi temetőben.