Interjú

2022.09.05. 11:31

A falusi professzor már az I-es blokk indításánál is jelen volt

Emeritus professzor, a műszaki tudományok kandidátusa, az MTA doktora, tanít a BME-n és a PTE-n, s még 74 évesen is tanácsadója Paks I-nek és Paks II-nek. Hol élhet egy ilyen kaliberű ember? A Rózsadombon vagy a Gellérthegyen? Nem! Egy négyezer lakosú Tolna megyei községben, Faddon. Egyébként bátai származású, szavai szerint „falusi professzor" Katona Tamás János.

Wessely Gábor

Az atomerőmű biztonsági kérdéseivel foglalkozó professzor 74 évesen is aktív (A szerző fotója)

– Nézegettem az életrajzát. Pályakezdőként 1973-tól Budapesten, az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetében (KFKI) dolgozott, aztán lejött Paksra. Egy tudományos kutató egy termelő céghez került. Nem volt ez visszalépés?
– Teljesen prózai ok miatt történt a váltás – mondja Katona Tamás János. – Esélyem sem volt arra, hogy Pesten lakáshoz jussak. Értelmiségiek nemigen kerültek a kedvezményezettek közé. Két gyerekkel, egyszobás albérletben laktunk. Befizettünk egy akadémiai lakásépítésre, ahol a területen három év alatt semmi sem történt, még a füvet se taposta le senki. Elegünk lett ebből a helyzetből, s eljöttünk.

– Egyszobás albérlet, két gyerekkel, moszkvai diplomával. Ez jól hangzik…
– Igen, Moszkvában végeztem az Energetikai Egyetemen, és Pakson kellettek az ilyen szakemberek. Az I-es blokk indításánál 1982-ben még KFKI-s vendégszereplőként voltam jelen, a II-es indításakor már erőműves dolgozóként. Lakást kaptunk, s amikor beköltöztünk, a kislányom ide-oda szaladgált csodálkozva: „Apa, ez is a mi szobánk, ez is a mi szobánk?”.

– Mi lett volna, ha marad a KFKI-ben? Hol tartana ma?
– Fölösleges ezen morfondírozni. Nyilván lépegettem volna a kutatói ranglétrán, mint a kollégáim, de látva a pályájukat, a hetvenes évektől napjainkig, eszem ágában sincs irigyelni őket. Még tudományos szempontból sem.

– Nyugdíjig az atomerőműnél maradt?
– Formálisan a Pécsi Tudományegyetem nyugalmazott, emeritus professzora vagyok. Ott is és a Budapesti Műszaki Egyetemen is tanítok máig. Az erőműben soha nem tartoztam sem az üzemeltetők, sem a karbantartók közé. A műszaki tudományos támogatással, speciális biztonsági kérdésekkel foglalkoztam, és foglalkozom tanácsadóként Paks I-nél és Paks II-nél is mind a mai napig.

– Tehát a főállás helyszíne változott csak meg, a munkavégzés e három városban - Budapest, Pécs, Paks - máig tart…
– Igen. Három nagy paksi projekt töltötte ki az időm jelentős részét. Az egyik a földrengésbiztonság növelése. A másik a bővítés-előkészítés. Már Paks I építésekor, a nyolcvanas években volt ilyen terv, ami nem valósult meg. A kilencvenes években az MVM kapacitáspályázatára különböző változatokat készítettünk elő. Erre alapozva jutottunk el Paks II, vagyis az V-ös és VI-os blokk tervezéséig. Sokat dolgoztam együtt Lenkei Istvánnal, aki később Paks II vezérigazgatója lett. A harmadik nagy projekt, melyben szerepem volt, az üzemidő-hosszabbítást célozta. A földrengésbiztonság és az üzemidő-hosszabbítás területen kifejtett tudományos munkámért lettem az MTA doktora 2011-ben. Tanítani a két egyetemen a kilencvenes évek elején kezdtem a külső veszélyekkel szembeni nukleáris biztonság témakörét. Melynek része a földrengésbiztonság.

– Igaz, hogy törésvonalra épült az erőmű? 
– Persze, száz éve ismertek az ország alatti törésvonalak.

– Akkor miért oda épült?
– Mert szinte mindenütt van törésvonal. Szerencsére ezek nem nagyok és nem aktívak. A működő blokkok biztonságának felülvizsgálata és Paks II telephelyvizsgálata során, immár harminc éve azt elemezzük, hogy okozhat-e ez biztonsági problémát. Kijelenthető, hogy nem okozhat.

– Meddig működőképes egy atomerőművi blokk? Eredetileg harminc évre tervezték az üzemidőt, aztán még hússzal meghosszabbították, de az I-es blokknál már annak is leketyegett a fele. Lehet még tovább is hosszabbítani? Mert Paks II leghamarabb 2030-ban adhat áramot…
– Minden szerkezetnek vannak kopó alkatrészei, amelyeket időnként cserélni kell, és vannak olyan főalkatrészei, melyek vagy nem cserélhetők, vagy cserélhetők lennének, de anyagilag nem éri meg. Egy atomerőműnél a konténment épület, a reaktortartály és a primerkör az, amit nem tekintünk cserélhetőnek. És ezek, meggyőződésem szerint még hosszú időt kibírnak.

– Van erre konkrét példa, bizonyíték valahol a világon?
– Az USA-ban vannak olyan működő blokkok, melyeknél az alap üzemidő negyven év volt, amire egyszer már hosszabbítottak húszat, s most újabb húszat.

A bátai gyökerekkel rendelkező professzor bátai tojásgyűjteménye (A szerző fotója)

– Gondolom, munkájából adódóan sok országban megfordult már…
– Munkámból adódóan is, meg azért is, mert nagy szenvedélyem a vadászat. Vannak aranyérmes gemenci és szép afrikai trófeáim is. Munkalátogatáson jártam jó néhány erőműben, köztük a mostanában sajnálatos módon sokat emlegetett zaporizzsjaiban is, mely Európában a legnagyobb. Mindemellett egy lokális érzelmű, sőt, falusi ember maradtam, máig. A feleségem faddi – húsz éve itt építkeztünk és ideköltöztünk –, én bátai gyökerekkel rendelkezem. Az angol azt mondja, hogy vannak somewhere-ek és anywhere-ek. Vagyis valahova és bárhova tartozók. Én valahova tartozó vagyok.

Moszkvai diploma

Katona Tamás János 1948-ban született Bátán. Középiskolai tanulmányait Sopronban kezdte az erdészeti technikumban, de azt nem fejezte be. Bátaszéken érettségizett 1967-ben az első végzős osztályban. Diplomát Moszkvában szerzett 1973-ban az Energetikai Egyetem Atomerőművek és Berendezések szakán. Kandidátusi értekezését ugyanott védte meg 1983-ban. (Témája a VVR-típusú atomerőművek – a paksi is ilyen – aktív zónájának diagnosztikája volt. Vagyis: reaktordiagnosztika.) Dolgozni az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetében kezdett 1973-ban, s tíz évvel később került a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. Máig dolgozik ott tanácsadóként, s emellett óraadó a BME-n és a PTE-n. Emeritus professzor, az MTA doktora. Tagja a PTE Műszaki és Informatikai Kar kari tanácsának, a BME Habilitációs Bizottságának és Doktori Tanácsának, valamint a győri Széchényi István Egyetem Doktori Tanácsának és Habilitációs Bizottságának. Munkásságát egyebek mellett Gábor Dénes-díjjal (2012), és a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével (2016) ismerték el. Feleségével Faddon él, két felnőtt gyermeke és egy unokája van. Kedvelt szabadidős tevékenysége a vadászat és a koronglövészet.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában