2022.09.05. 11:31
A falusi professzor már az I-es blokk indításánál is jelen volt
Emeritus professzor, a műszaki tudományok kandidátusa, az MTA doktora, tanít a BME-n és a PTE-n, s még 74 évesen is tanácsadója Paks I-nek és Paks II-nek. Hol élhet egy ilyen kaliberű ember? A Rózsadombon vagy a Gellérthegyen? Nem! Egy négyezer lakosú Tolna megyei községben, Faddon. Egyébként bátai származású, szavai szerint „falusi professzor" Katona Tamás János.
Az atomerőmű biztonsági kérdéseivel foglalkozó professzor 74 évesen is aktív (A szerző fotója)
– Nézegettem az életrajzát. Pályakezdőként 1973-tól Budapesten, az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetében (KFKI) dolgozott, aztán lejött Paksra. Egy tudományos kutató egy termelő céghez került. Nem volt ez visszalépés?
– Teljesen prózai ok miatt történt a váltás – mondja Katona Tamás János. – Esélyem sem volt arra, hogy Pesten lakáshoz jussak. Értelmiségiek nemigen kerültek a kedvezményezettek közé. Két gyerekkel, egyszobás albérletben laktunk. Befizettünk egy akadémiai lakásépítésre, ahol a területen három év alatt semmi sem történt, még a füvet se taposta le senki. Elegünk lett ebből a helyzetből, s eljöttünk.
– Egyszobás albérlet, két gyerekkel, moszkvai diplomával. Ez jól hangzik…
– Igen, Moszkvában végeztem az Energetikai Egyetemen, és Pakson kellettek az ilyen szakemberek. Az I-es blokk indításánál 1982-ben még KFKI-s vendégszereplőként voltam jelen, a II-es indításakor már erőműves dolgozóként. Lakást kaptunk, s amikor beköltöztünk, a kislányom ide-oda szaladgált csodálkozva: „Apa, ez is a mi szobánk, ez is a mi szobánk?”.
– Mi lett volna, ha marad a KFKI-ben? Hol tartana ma?
– Fölösleges ezen morfondírozni. Nyilván lépegettem volna a kutatói ranglétrán, mint a kollégáim, de látva a pályájukat, a hetvenes évektől napjainkig, eszem ágában sincs irigyelni őket. Még tudományos szempontból sem.
– Nyugdíjig az atomerőműnél maradt?
– Formálisan a Pécsi Tudományegyetem nyugalmazott, emeritus professzora vagyok. Ott is és a Budapesti Műszaki Egyetemen is tanítok máig. Az erőműben soha nem tartoztam sem az üzemeltetők, sem a karbantartók közé. A műszaki tudományos támogatással, speciális biztonsági kérdésekkel foglalkoztam, és foglalkozom tanácsadóként Paks I-nél és Paks II-nél is mind a mai napig.
– Tehát a főállás helyszíne változott csak meg, a munkavégzés e három városban - Budapest, Pécs, Paks - máig tart…
– Igen. Három nagy paksi projekt töltötte ki az időm jelentős részét. Az egyik a földrengésbiztonság növelése. A másik a bővítés-előkészítés. Már Paks I építésekor, a nyolcvanas években volt ilyen terv, ami nem valósult meg. A kilencvenes években az MVM kapacitáspályázatára különböző változatokat készítettünk elő. Erre alapozva jutottunk el Paks II, vagyis az V-ös és VI-os blokk tervezéséig. Sokat dolgoztam együtt Lenkei Istvánnal, aki később Paks II vezérigazgatója lett. A harmadik nagy projekt, melyben szerepem volt, az üzemidő-hosszabbítást célozta. A földrengésbiztonság és az üzemidő-hosszabbítás területen kifejtett tudományos munkámért lettem az MTA doktora 2011-ben. Tanítani a két egyetemen a kilencvenes évek elején kezdtem a külső veszélyekkel szembeni nukleáris biztonság témakörét. Melynek része a földrengésbiztonság.
– Igaz, hogy törésvonalra épült az erőmű?
– Persze, száz éve ismertek az ország alatti törésvonalak.
– Akkor miért oda épült?
– Mert szinte mindenütt van törésvonal. Szerencsére ezek nem nagyok és nem aktívak. A működő blokkok biztonságának felülvizsgálata és Paks II telephelyvizsgálata során, immár harminc éve azt elemezzük, hogy okozhat-e ez biztonsági problémát. Kijelenthető, hogy nem okozhat.
– Meddig működőképes egy atomerőművi blokk? Eredetileg harminc évre tervezték az üzemidőt, aztán még hússzal meghosszabbították, de az I-es blokknál már annak is leketyegett a fele. Lehet még tovább is hosszabbítani? Mert Paks II leghamarabb 2030-ban adhat áramot…
– Minden szerkezetnek vannak kopó alkatrészei, amelyeket időnként cserélni kell, és vannak olyan főalkatrészei, melyek vagy nem cserélhetők, vagy cserélhetők lennének, de anyagilag nem éri meg. Egy atomerőműnél a konténment épület, a reaktortartály és a primerkör az, amit nem tekintünk cserélhetőnek. És ezek, meggyőződésem szerint még hosszú időt kibírnak.
– Van erre konkrét példa, bizonyíték valahol a világon?
– Az USA-ban vannak olyan működő blokkok, melyeknél az alap üzemidő negyven év volt, amire egyszer már hosszabbítottak húszat, s most újabb húszat.
– Gondolom, munkájából adódóan sok országban megfordult már…
– Munkámból adódóan is, meg azért is, mert nagy szenvedélyem a vadászat. Vannak aranyérmes gemenci és szép afrikai trófeáim is. Munkalátogatáson jártam jó néhány erőműben, köztük a mostanában sajnálatos módon sokat emlegetett zaporizzsjaiban is, mely Európában a legnagyobb. Mindemellett egy lokális érzelmű, sőt, falusi ember maradtam, máig. A feleségem faddi – húsz éve itt építkeztünk és ideköltöztünk –, én bátai gyökerekkel rendelkezem. Az angol azt mondja, hogy vannak somewhere-ek és anywhere-ek. Vagyis valahova és bárhova tartozók. Én valahova tartozó vagyok.
Moszkvai diploma
Katona Tamás János 1948-ban született Bátán. Középiskolai tanulmányait Sopronban kezdte az erdészeti technikumban, de azt nem fejezte be. Bátaszéken érettségizett 1967-ben az első végzős osztályban. Diplomát Moszkvában szerzett 1973-ban az Energetikai Egyetem Atomerőművek és Berendezések szakán. Kandidátusi értekezését ugyanott védte meg 1983-ban. (Témája a VVR-típusú atomerőművek – a paksi is ilyen – aktív zónájának diagnosztikája volt. Vagyis: reaktordiagnosztika.) Dolgozni az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetében kezdett 1973-ban, s tíz évvel később került a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. Máig dolgozik ott tanácsadóként, s emellett óraadó a BME-n és a PTE-n. Emeritus professzor, az MTA doktora. Tagja a PTE Műszaki és Informatikai Kar kari tanácsának, a BME Habilitációs Bizottságának és Doktori Tanácsának, valamint a győri Széchényi István Egyetem Doktori Tanácsának és Habilitációs Bizottságának. Munkásságát egyebek mellett Gábor Dénes-díjjal (2012), és a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével (2016) ismerték el. Feleségével Faddon él, két felnőtt gyermeke és egy unokája van. Kedvelt szabadidős tevékenysége a vadászat és a koronglövészet.