A fogságba esett brigadéros hű maradt a fejedelemhez

Dr. Gesztesi Enikő, a Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület elnöke ünnepi beszédében idézte meg az 1660-as, 1670-es években Hegyhátkisbéren, Vas megyében született kuruc brigadéros – dandárnok – alakját. – Balogh Péter, a család első őse a XVI. század végén kapott Tolna megyében birtokot, így a család kiemelkedett jobbágyi sorából vagy kisnemesi rangjából – tekintett vissza az időben a helytörténész. – Édesapja 1678-ban meghalt, fiára a Zala és Vas megyei birtokok nagy részét, lányára a Tolna megyei birtokot hagyta, amelyet 1695-ben elcseréltek. Balogh Ádám Zala megyei birtokrészeit átengedte Judit nevű testvérének, ezért kapta vissza a Fadd nevű pusztát. Ezt követte a tolna megyei Abaffy-család birtoktestének megvásárlása. A vásárlás és a birtokcsere hozta megyénkbe Baloghot.

Csobánci vajdasága alatt, 1695-ben a rábaközi járás főszolgabírója lett, de egy év múlva lemondott, birtokait zálogba adta, és elköltözött. Soproni tartózkodása alatt összeházasodott Festetics Juliannával, akitől hat gyermeke született. 1700 tavaszán visszament Vas megyébe, 1700 májusában a rábamelléki, majd 1703 végén a kemenesaljai járás főszolgabírója volt.

Nem tudni, miként kapcsolódott be Tolna vármegye közéletébe, és hogyan került II. Rákóczi Ferenc környezetébe. Egy darabig húzta, halasztotta az átpártolást a szabadságharc és Rákóczi oldalára. Apósa, Festetich Pál is erre sarkallta, megpróbálta vejét visszatéríteni a császárhoz való hűségre. És Balogh Ádám ingadozott: nehéz volt az erős akaratú apósával szembefordulni, s ekkor a Dunántúlon nagyon változó is volt a hadiszerencse. 1704. április 27-én írt levelében azonban Béri Balogh már ezt írja: „holnap Isten segítségébül megindulok velek”.

A fejedelem bizalmát élvezte, aki 1704-ben kinevezte ezredessé. Baloghnak nagyobb működési tere Bottyán tábornok alatt nyílt, aki igazán nagyra tartotta őt: rettenthetetlen bátorságúnak vélte, komoly megfontolású, kivitelezésben villámgyors katonának, aki mester volt a vizeken való átkelésben, hirtelen rajtaütésekben. 1704-ben a nyugati országrészen felszabadult csapatokat a tiszántúli hadszíntérre vezényelték, Béri is átkelt a Dunán, Rákóczihoz ment, hogy újabb feladatokat vállaljon.

1705 májusában Rákóczi újabb dunántúli hadjáratot tervezett. Bottyán János nevezetes dunántúli hadjárata során azonban kevés adatunk van róla. Béri Balogh a déli vonalat, a déli hadoszlopot jelentette a dunántúli seregben: Dunaföldvár, Pécs, Siklós, Sümeg, Csobánc, Kőszeg – ezen várak bevételében nagy szerepe volt hősünknek, ahogyan Vak Bottyán fogalmazott: alaposan megcsapkodták a császáriakat.

1706. november 6-7-én a győrvári összecsapásban Béri Balogh 200-300 főnyi „ezredével” vett részt. Bezerédj Imrével vezették a csatát, a győztes ütközetben Béri Balogh Ádám megsérült, majd felgyógyult, és az 1707. év utolsó hónapjaiban újra részt vett a harcokban, Esterházy Antal, aki szívén viselve Béri Balogh sorsát, bátorságát elismerte, s noha csak 9 hónap múlva, de társai áskálódása ellenére kinevezteti brigadérossá: Bercsényi Miklós ezt írja a fejedelemnek: Eszterházy Balogh Ádámot per fortia solennissime, azaz bátor tettei révén igen ünnepélyesen brigadérossá tette.

A Tolna megyei harcokban is fontos szerepet töltött be. Hőstettét leginkább a kölesdi diadal fémjelzi. 1708. szeptember elején rác katonák érkeztek Kölesd határába. A kuruc 1000-1500 fős előhad szeptember 2-án támadta meg őket. Az ellenség vesztesége óriási volt, majdnem az egész sereg megsemmisült: Az 5700 emberből 3000 fekszik a kölesdiek által ma is „nyugovó dombnak” nevezett csatatéren. Hatalmas vereséget szenvedtek a császáriak és a rácok. A sereg megmaradt részét a Kölesdtől nyugatra eső Kistormás ingoványaiba szorították, egy részük pedig átmenekült a Duna-Tisza közé. A győzteseké lesz 24 zászló, 3 ágyú, 500 élelmiszerrel és rablott holmival megrakott szekér. Ez a győzelem Béri Balogh pályafutásának csúcsa volt, és a kuruc sereg utolsó, legjelentősebb győzelme. melyről Rákóczi a következőket írja: „Isten kegyelmének mondotta, mellyel megmutatta, hogy szemeit ismét reánk vetette”. S ahogy akkor mondták, viribus unitis, azaz egyesült erővel a magyarok diadalt értek el.

Sajnos a győztes csata utáni mámor sem tartott sokáig, új erőre kaptak a császáriak. 1709-re lassanként kezdtek kiszorulni a kurucok a Dunántúlról. 1709. július 5-én még a zalai Gelséről írt Béri Balogh Ádám Esterházy generálisnak: eleget szeretne tenni parancsának, de nincs kivel. Nagy segítségére lesz a császáriaknak a még 1707-ben fellépett, de még most inkább dühöngő pestis. 1709. október 31-én elkeseredetten írja Babocsay Ferenc brigadérosnak: „mert ha nem küldenek segítséget, bizony vége lészen a comédiának, s itt kell hagynunk ezt a kedves jó lakhelyünket s földünk.”

Az 1710 őszén indított utolsó, kétségbeesett dunántúli hadjárat nem hozott számára szerencsét. Kár, hogy nem bízták rá a főparancsnokságot. Pedig Esterházy 1710. július 19-én így próbálta meggyőzni Rákóczit: „...szorgalmatos ember, fáradságát nem sajnálja, és amit parancsolnak, helyesebben véghezviszi, mintsem ha maga fejétől cselekszi.” De az intrika miatt Rákóczi másképp dönt. Baloghot lesújtja a hír, de teszi a dolgát. Nem a hősünk lesz a fővezér…De a hűség az hűség. Július 15-én írja Károlyinak: utolsó óráimig nem egyebet fognak tapasztalni, hanem egyedül az igaz, állandó szolgálatomat. 1710. július 4-én kéri fejedelmét: bocsássa el, kolostorba szeretne vonulni: hasznos szolgája voltam s vagyok is az országnak, Hű marad, de elkeseredett: családja távol, tiszttársai igazságtalanok vele, a háborúskodást csak a vagyonért teszik – mint mondja.

Szekszárd környékén a brigadéros egy főként rácokból álló hadoszloppal került szembe, miután pedig híres lova, Murza összerogyott, ő maga is báró Petrasch tábornok foglya lett 7 társával együtt. Szigorú vallatás alá veszik, menti tiszttársait, saját magát azonban nem. Petrasch írja: „fogolyként is hűségben Rákócziért élni és meghalni kész.” S e hős fogságban él majdnem négy hónapig…. s ismét nincs menekvése: a rácok azonnal a fejét akarják venni, s hiába tesz meg II. Rákóczi Ferenc fejedelem mindent, emlékiratai szerint hiába próbál fogolycserét kieszközölni, a császáriak példát statuálnak. 1711. február 6-án Budán kivégzik a brigadérost, ugyanis alakja jelképezi a kölesdi eseményeket. Ahogyan Thaly Kálmán 19. századi író, költő fogalmaz: „Ezen nagy élet-veszedelmében nem mint kuruczot tekintették, hanem mint hitszegőt, s úgy állították oda, mint az Őfelségének egyszer megfogadott hűség elhagyóját.”

Balogh feláldozta a családját, otthonát, rangját, életét adta a hazájáért, mert hitte, hogy áldozatot kell hozni a haza függetlenségéért és becsületéért. Aranyláncot ígértek neki, vagyis tábornoki rangot, 30.000 hold földet, a Rákóczitól már megszerzett somogyvári birtokot. Maradt hű, ahogy egyik levelében fogalmazott: „Fölséged és édes nemzetem hívsége mellett életem fogytáig s utolsó csepp vérem feláldozásáig maradok Fejedelmi Fölséged Kegyelmességének alázatosan szolgálni kész, igaz állhatatos híve Béri Balogh Ádám.” Így lett a Béri Balogh levelében írt komédiából tragédia. Példája a megalkuvást nem ismerő honszeretetnek, becsületnek, a tántoríthatatlan hűségnek, a magyar nemzet iránti szeretetnek – mutatott rá dr. Gesztesi Enikő.