Ahol van vízátfolyás, ott jön a túlszaporodó békalencse is

Országszerte immár több mint százhúsz víztestből pusztult ki teljesen a halállomány kiszáradás miatt, és legalább további száz tavat fenyeget hasonló veszély az elégtelen vízmennyiség, illetve az emiatt fellépő vízminőségromlás miatt. Ezt a drámai képet festette fel az Agroinform egyik legutóbbi tájékoztatója. Ebben az is szerepel, hogy a Dunántúl nagy részén azért különösen kritikus a helyzet, mert közeli folyóvizek és csatornák hiányában a völgyzárógátas tavakba történő vízpótlás eleve megoldhatatlan. 

Tolna megyében is találkozhatunk elkeserítő példákkal. Elég megtekinteni a Szedres és Vidéke Horgász Egyesület honlapját, melyen ez olvasható: „Megtörtént az Ős-Sárvízen a harmadik nyári összehasonlító vízmérés. Az eredmény tragikus, kétségbeejtő. Az elmúlt négy hétben 46 centiméternyit apadt a holtág vízszintje.” 

Gecse Lajos, a Tolna Megyei Horgászegyesületek Szövetsége (TOHOSZ) elnöke elmondta, hogy az általuk kezelt vizek mindegyikén van hol kisebb, hol nagyobb vízhiány. Általában az utóbbi a jellemzőbb, bár azért a megyében horgásztó teljes kiszáradására nem volt példa. Ezzel együtt a szedresiek esete kiváltképp súlyos – erősítette meg. Ugyancsak megdöbbentő a csak az esőzésekből táplálkozni képes bogyiszlói Holt-Duna állapota is. Itt olyan kevés víz van, hogy a mederbe majdhogynem félig be lehet gyalogolni – érzékeltette a helyzetet. 

Az országosan ismert és közkedvelt szálkai tórendszer szintje hozzávetőlegesen egy méterrel csökkent. A nagy meleg miatt azonban az állóvízben elszaporodott a hínár. Az ellenszer például az amur lehetne. Ám ezt a mifelénk nem őshonos halat tilos telepíteni az elfolyással rendelkező vizekbe. Gecse Lajos azon az állásponton van, hogy bár az amur néhány átgondolatlan, korábbi honosításkor valóban okozott komoly gondokat, de ezt a tiltást mégis célszerű lenne felülvizsgálni. Ugyancsak sok víz hiányzik a bonyhádi, hőgyészi, kocsolai, naki és szakcsi horgásztavakból is. 

Akadnak azért üdítő kivételek is. A Keselyűsi Holt-Sió közvetlen összeköttetésben van a Sióval, a csatornából, köszönhetően a duzzasztásnak, áramlik az utánpótlás. Üröm az örömben, hogy a vízátfolyással együtt békalencse is érkezett a holtágba. Ez a növény a maga gyors szaporodásával képes a horgászás ellehetetlenítésére. A TOHOSZ elnöke szerint az egyik hatékony biológiai ellenfegyver itt is az amúr lehetne. Az atomerőmű paksi horgásztava szó szerint tartja a formáját, hiszen fogadja a szakadatlanul termelődő hűtővizet. 

Gecse Lajos végezetül megjegyezte: a horgászegyesületek saját erőből nem képesek kár megelőzésre, kármentésre, ehhez állami segítségre lenne szükség. A völgyzáró gátas tározók a jelenlegihez képest dupla annyi vizet is képesek lennének befogadni, amennyiben kotrásuk, iszaptól való megtisztításuk megtörténne. Ebben az esetben sokkal hatékonyabban lehetne kezelni a mostanihoz hasonló, száraz időszakot. 

A kevés víz, a halpusztulások, illetve a magas takarmányköltségek miatt a haltermelés mennyisége, jövedelmezősége jelentősen visszaesett. – Nekünk van még egy kis víztartalékunk, de jellemzően egy méternyi víz hiányzik valamennyi tavunkból – adott helyzetjelentést Varsádról Katics Máté, a Czikkhalas Halastavai Kft. cégvezetője. – Ugyanakkor az oxigénhiányos és erősen algás víz ellenére sem találkoztunk eddig elhullással tavainkban. Ez nem azt jelenti, hogy kezelhető a helyzet – nem kezelhető, mert nincs eszköz a kezünkben –, hanem csak azt, hogy szerencsés. A halgyarapodás ilyen környezetben lecsökken. Az ebből származó következmény jelentkezni fog a hal fogyasztói árában is. 

– Megyénkben a Sió árvízkapu van vízduzzasztó lehetőségként a kezünkben – mondta Beke Zsolt, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Tolna Megyei Szakaszmérnökségének vezetője. – A rendszer úgy működik, hogy állandó vízteret biztosítson egészen Harc térségéig. A holtágaknak az üzemvízszint feletti duzzasztással lehet vízpótlást adni. Ezt meg is tesszük levonuló árhullám esetén. Most azonban nincs levonuló árhullám, de olyan sincs, ami a Duna vízszintjét emelné meg és az így keletkező többletből engednénk be valamennyit a Sióba. Legutóbb májusban tettünk vízpótlást, közel hatvan centimétert eresztettünk be a holtágakba. Most annyit tehetünk, hogy várjuk a csapadékos időszakot.