Dunaföldvár

2022.09.03. 15:30

Népes baráti összejövetelként él tovább a búcsú hagyománya

A múlt században egyre városiassá váló Dunaföldváron megkopott a faluhelyen megismert búcsúk fénye. Az emlékét a miséken és a családok vendégszerető asztalainál őrizték és ápolták. Néhány éve ez a kedves ünnep újból megelevenedett, és egy nagy létszámú baráti összejövetelként él tovább, amelynek a helyszíne a Szent Ilona-öregtemplom parkja.

Balogh Tamás

Nagyon sokan gyűltek össze a templombúcsú alkalmából.

Legutóbb az elmúlt vasárnap, a mise után gyűltek össze a régóta jól összekovácsolódott helyi közösségek, a Máltai Szeretetszolgálat, a Szent Rókus Borlovagrend és a Kertbarátok tagjai, valamint a környékből meghívott barátaik egy közös ebédre és azt követő kvaterkázásra. A mise a barátok Szent Anna-templomában zajlott, amelyen szép számmal vettek részt azok, akik utána átsétáltak a rendezvény helyszínére. 

Az újkori földvári búcsúk egyik létrehozóját, Jákli Viktort, a dunaföldvári máltások önkéntes csoportjának vezetőjét egy méretes bogrács mellett, a finom ebéd reményében hosszú sorban állók között szólítottuk meg. 

Dukai István, a borrend nagymestere a misén. Fotók: a szerző

– Az én gyermekkoromban itt már nemigen tartottak hagyományos falusi búcsúkat. Már akkor is jártam templomba, ezért tudtam, hogy mikor lenne az ideje. Egyik nagymamám Anna, a másik Ilona volt, és így nálunk nem merültek feledésbe a templomok védőszentjei, hiszen mindegyikről egy-egy templomot neveztek el itt Dunaföldváron. Mások arról vették észre, hogy annak van az ideje, hogy a „simi labdás” ide költözött a templom elé. Irigykedve néztük a szomszéd falvakat, ahol vígan teltek a ringlispíles mulatságok. Petkó Tamással, a korábbi plébánossal közösen élesztettük fel ezt a szép, régi hagyományt. Az időpontja évről évre változó, attól függően, hogy a plébános urunk melyik védőszent ünnepéhez párosítja. 

Ezekre az ünnepségekre mindenki örömmel jön, és boldogan távozik, hiszen még a gyermekek is kapnak nekik való mulatságot: a habpartit. A felnőttek egy finom ebéd után az árnyékban kellemesen tölthetik az idejüket, hiszen a környékbeli legjobb borokat kóstolhatják, vagy éppen fröccsözhetnek, de a hazulról hozott süteményeknek és gyümölcsöknek is nagy keletje van. 

Czompóné Bálint Bernadett és Appelshoffer János tánc közben.

Ez egy olyan időszaka az évnek, amikor nem nagyon vannak mezőgazdasági tennivalók, hiszen még csak a korai szőlőket szüretelik, a gyümölcsszedésnek vége van, ahogy a gabona aratásának is. Ezért az ezzel foglalkozók a nagy őszi betakarítás előtt örömmel használják ki még az időt. 

A borosok is fontos szereplői az eseménynek. Dukai István, a helyi Szent Rókus Borlovagrend nagymesterének elmondása szerint – az ő szempontjukból – kellemes baráti találkozó ez az esemény. Az általuk vállalt feladatokat, mint az ebédfőzést, a terítést, a finom borok kínálását, majd a rendcsinálást kalákában és zökkenőmentesen végzik. 

– A falusi kisgyerekes búcsús élményeket nem Dunaföldvárról őrzöm, hiszen akkor ez nem volt szervezetten megtartva. Most, felnőtt fejjel nagy örömmel veszek részt rajta. Soha nem jövünk üres kézzel, és ezt természetesnek vesszük. Finom ételeket főzünk, és a finom borainkat is szívesen kínáljuk a vendégeinknek. Ez semmiféleképpen nem egy verseny, mindenki – a saját büszkesége miatt is – kiváló ételekkel készül erre a napra. Ez alkalommal is öt bogrács körül szorgoskodtak a főző csapatok. Ennek az eseménynek az is a sajátossága, hogy a környékbeli településről is érkeztek vendégek. Szívesen látjuk őket. 

Telt házas volt a mise utáni rendezvény is.
 

Az ördögszekeresek is megérkeztek, a mise utáni perceket mindig még ünnepélyesebbé teszi helyi táncegyesület hagyományos fellépése. Appelshoffer János, a művészeti vezető szerint ez egy kőbe vésett vállalásuk lett az elmúlt években. 

– Őszintén szólva még egyáltalán nem sikerült kipihennünk az e heti csodálatos sikert hozó táncszínházi darabunkra való felkészülést és a két különleges előadás fáradalmait. Ezért viszont még sem kérhettünk fölmentést a rendezőktől, hiszen mi vállaltunk, hogy nélkülünk nem kezdődhet a földvári búcsú. Örömmel jöttünk és olyan komolyan vettük ezt is, mint egy színházi fellépést. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában