A kölesdi gyerekek is emlékeztek a vértanúkra

A himnusz hangjai után Ady Endre Október 6. című versével indult a megemlékezés.

"Az aradi Golgotára
Ráragyogott a nap sugára,
Oda hull az őszi rózsa.
Hulló levél búcsú csókja:
Bánat sír a száraz ágon.
Ott alussza csendes álmát
Az aradi tizenhárom."

A magyar honvédség 1848 és 49 között a szabadságért harcolt, vitézül helyt állt a császári csapatokkal szemben, de a cári sereg túlereje megpecsételte a szabadságharc sorsát. A magyar csapatok 1849. augusztus 13-án Világosnál letették a fegyvert. A fiatal Ferenc József császár Haynau táborszernagyot teljhatalmú kormányzónak nevezte ki. Feladata a megtorlás volt. 1849. október 6-án reggel 7 órakor Aradtól délre, a Maros bal partján vette kezdetét a kivégzés.

Elsőnek a "kegyelemből" golyó általi halálra ítélteket vitték a vesztőhelyre: Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet, Schweidel Józsefet, Lázár Vilmost. Felsorakozott tüzérek nyitottak tüzet az elítéltekre, a többiek a vár fogságából hallották a kivégzést. A kötél általi halálra ítéltek láncra verve haladtak a vesztőhely felé: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knezic Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, gróf Vécsey Károly.

Mindannyian egy-egy mondattal üzentek az utókornak. Az esti órákban Pesten végezték ki gróf Batthyány Lajost, az első felelős magyar miniszterelnököt. Az aradi vértanúk a szabadságért éltek, harcoltak és haltak meg. Származásuk szerint voltak magyarok, németek, szerbek, horvátok, örmények, de szívükben magyarként mutattak példát.

A kölesdi iskolások végül a vértanúk képe előtt gyertyát gyújtottak. A műsort Lőrincz Gergő osztályfőnök állította össze.