Tudományos és gazdasági hasznot is hoz az űrkutatás

Az előadótól, Ferencz Orsolya villamosmérnöktől, aki már egyetemi tanulmányait megelőzően is, otthon tehetett szert űr-ismeretekre, mert édesapja a hazai űrkutatás jelese, az MCC-n tartott előadásakor kérdeztük, egy ilyen viszonylag kis ország, mint hazánk, mit tett, s mit tehet, s mit nyerhet a világunkat megreformáló űrkutatásban.

– A magyar űrkutatás jóval nagyobb múltra tekint vissza, mint ahogy a közvélemény ezzel tisztában van. Simonyi Károlyhoz, Bay Zoltánhoz és csapatukhoz köthetjük a magyar űrkutatás kezdetét, mikor 1946-ban, a világban másodszor, de a kontinensen először sikeresen mérték meg radarjelek segítségével a Hold és a Föld távolságát. De sejthető, hogy még ennél is régebbre nyúlik vissza a magyar tudomány történetben az űrtevékenység, hiszen Kármán Tódor után nevezi az egész világ a világűr határát Kármán vonalnak, majd hűen a gazdag örökséghez a magyar tudósok és mérnökök folytatták a munkát, aktív tagjai voltunk az Interkozmosznak, s Farkas Bertalan személyében a hetedik nemzetként adtunk űrhajóst az emberiségnek. 

– Mondok még egy nevet, Ferencz Csaba, aki a Műegyetemen mint tanársegéd kezdte, s professzorként is folytatta az űrkutatást. Ő az édesapám, és nagyon büszke vagyok rá azért is, mert Simonyi professzor tanítványaként, majd munkatársaként, édesanyámmal közösen rakétatechnikai tudományos diákkört megalapítva, abból egy  kutatócsoportot felépítve elindította a magyar űrtevékenység műhelymunkáját. Itt indult Apáthy István, Gschwindt András, Papp László és még nagyon sokan mások, akiknek nevét ma már az űrkutató társadalom alapító tagként tartja nyilván. De ez a gazdag örökség  is el tud olvadni az idők során, ha nem gondozzuk. A világ pedig egy új korszakba lépett, sosem állt meg az űrverseny, csak talán a figyelem kevésbé összpontosult rá, viszont az utóbbi években a közvélemény számára is nyilvánvalóvá válik, hogy valami történik úgymond a fejünk fölött a világűrben, ami nagyon mélyen meghatározza a mindennapjainkat és jövőnket. 

A hidegháborúban kialakult két nagy űrhatalom az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország mellé felzárkózott Kína, India, ott van, szintén az élbolyban az Európai Országok Közössége, az Európai Űrügynökség az Európai Unió űrpolitikájáért felelős ügynöksége képében, de nagyon sok ország – Törökországtól Izraelen keresztül az Egyesült Arab Emirátusok – tör előre a világűrbe. Azok az eszközök, amelyek a világűrbe helyezve biztosítják globális szolgáltatások sorának az alapját a navigációtól a kommunikáción keresztül a meteorológiáig, gazdaságunknak és a civilizációnak alapját képezik. Ha ezek nem működnének a fejünk fölött, mindannyian azonnal megéreznénk. Nem csak azért, mert a GPS nélkül sokkal nehezebben navigálnánk autónkkal, vagy nem tudnánk úgy kommunikálni, de még egy banki átutalás és nehezünkre esne.

Tehát, bár nem mindenki van ennek tudatában, nagyon komoly jelentősége van ennek a szektornak. Sőt, hogy picit komorabb felhőket is engedjünk a horizontra, az orosz ukrán konfliktus kapcsán eléggé tisztán látszik ma már, hogy milyen jelentősége van az űrbeli képességeknek. Elon Musk a Starlink rendszert az ukrán hadsereg rendelkezésre bocsátotta, ami a navigáció, a kommunikáció és az internetes kapcsolatok miatt kritikus most a fronton, de ugyanígy mondhatnánk az orosz oldalról is azokat a föld megfigyelési adatokat, amelyeket használnak valószínűleg, hiszen a krími híd felrobbantása kapcsán ilyen adatokból próbálják rekonstruálni, hogy mi történhetett. 

Mindezek után azt tudjuk mondani, hogy egy olyan országnak, mint Magyarország, amelynek óriási szellemi öröksége, komoly űripari vállalkozásai komoly műhelyei vannak, az egyetemeken az űrélettantól a kommunikáción és a mérnöki tudományokon keresztül egészen az űrjogig kutatnak, oktatnak, igenis van keresnivalója ezen a területen. Ezért fogadta el 2021-ben a kormány Magyarországi űrstratégiáját. 

– Mi a cél, mi a feladat? – Megtalálni azokat a kitörési pontokat, amelyek a magyar ipar számára teljesíthetőek, a magyar kutatók számára elérhetőek. Az egyik ilyen az, hogy Farkas Bertalan 1980-as űrrepülése után államilag finanszírozott űrhajós programot indítunk, s 2024-ben az amerikai Action Spaces és a NASA együttműködésével és az Európai Űrügynökség segítségével magyar űrhajós fog eljutni az űrállomásra. 

– Harmadikként, mert Simonyi professzor fia is ott volt.

– Szám szerit ez a negyedik küldetés lesz, mert Farkas Bertalan repülése nyolc napig tartott, Simonyi Károly kétszer két hetet volt fent, és bár lehet, hogy a közvélemény őt űrturistaként tartja számon, hiszen maga finanszírozta útját, nagyon komoly tudományos és szakmai méréseket hajtott végre, kommunikált magyar diákokkal, s ezzel egy óriási katalizátort kapott ez a terület. Ugyanúgy, ahogy a korábbi misszióval is, amelynek köszönhetjük a Pille dózis mérőt, rengeteg új mérőműszer családot, a miskolci űrkemencét, amire egy egész anyagtudományi kutató központ és csoport alakult. Tehát sok pozitívuma volt, és itt most szintén tartalmas műszaki tartalommal indul az űrhajós. Reményeink szerint október végére meg tudjuk nevezni azt a négy embert, akik az elmúlt majdnem tíz hónapos válogatás során, közel 250 jelentkezőből lehetőséget fognak kapni a kiképzésre.

– Magyarország kis ország, és mindez sokba kerül. Megéri? 

– A sokba kerülés relatív, mert ha megnézzük, hogy mennyi hasznot hoz az űripar, ahol hétszeres a megtérülés. Így óriási gazdasági potenciál van benne, s ez nem őrült zsenik különös hóbortja, hanem dollárokban mérhető hasznot hoz. S ha azt nézzük, hogy tudásalapú társadalom nem képzelhető el enélkül a szektor nélkül, akkor egyértelmű, hogy megéri. Ugyanezért fejleszti űriparát Csehország, Izrael, Portugália, Görögország, Lengyelország, s ők évekkel ezelőtt komoly állami forrásokat invesztáltak erre a területre. Most mi ezekkel az országokkal összemérhető mennyiségű pénzt fordítunk ide, és minden egyes forint visszatérül a magyar gazdaságban. Nem beszélve arról, hogy magasan kvalifikált munkahelyeket hozunk létre és az egyetemek versenyképessége rengeteget javul ezeknek a programoknak köszönhetően.

– Mikor várható, hogy újra magyar ember lesz az űrben? 

– A 2024-es év első felében. De el kell mondanunk, hogy az  űrkutatás olyan terület, ahol a késést sokszor rajtunk kívül álló körülmények okozna, elég, ha valamilyen okból csak egy start kimarad. Akkor az összes többi is csúszik. De egyelőre nem tudunk csúszásról, tehát 2024 első felére várhatjuk az új magyar űrhajóst.