2022.12.07. 14:00
A foltvarrás sok-sok kreativitást igényel
Olvasó klubba jár, verseket szaval, maga is ír, rajzol, fest, foltvarrós munkákat készít, kertészkedik, képzettségét tekintve pedig nyomdaipari technikus. Sok mindennel foglalkozik a szekszárdi Szijjártó Istvánné. Véleménye szerint, amit fontosnak tart az ember, az belefér az idejébe.
A Belvárosi Kávéházban is volt kiállítása Szijjártó Istvánnénak (Fotó: Mártonfai Dénes)
– Hol foltvarrós munkáiból, hol festményeiből nyílik kiállítás. Melyik volt előbb? Mivel kezdett hamarabb foglalkozni?
– A legelső a versmondás volt – mondja Szijjártó Istvánné. – Már a szentgáli egytantermes iskolában is én voltam a versmondó. Később rengeteg rendezvényen, esküvőkön, névadókon, keresztelőkön szavaltam. Járok az ötven fölöttiek versmondó versenyeire. A legutóbbi Esztergomban volt, októberben. Az évek során kaptam jó néhány elismerő oklevelet, legnagyobb eredményemnek a Duna menti fiatalok versmondó versenyének megnyerését tartom, ami 1974-ben történt.
– Mi a kenyérkereső mestersége?
– Nyomdaipari technikus vagyok. A Szekszárdi Nyomdában 1972-ben helyezkedtem el, és máig ott vagyok, most már nyugdíj mellett, évi kilencven napot. Legtöbbet a gyártás-előkészítéssel foglalkoztam, és mivel jól ismerem a szakmatörténetet és a kiadványkészítés folyamatát - a szedéstől, a nyomtatáson át a kötészetig -, mindig én kalauzolom az üzemlátogatásra érkező gyerekcsoportokat. A könyvek készítésekor sok íróval, költővel kerültem kapcsolatba. Volt, akivel levelezgettem is egy ideig. Érdekelt az irodalom, magam is írok verseket, mostanában főleg haikukat.
– Sok a szabadideje?
– Azt nem mondhatnám. Sajnos 2011-ben megözvegyültem, de nem vagyok egyedül. A két lányom Balatonendrédre ment férjhez, viszont a három unokámból kettő itt, Szekszárdon jár középiskolába. Megjönnek vasárnap, és hazamennek pénteken a szüleikhez. Finomakat főzök nekik, saját alapanyagokból. Két kertet művelek. Ez az aszályos év persze nem a legjobban sikerült. A bab sehogy se akart termőre fordulni, a zöldség is kínlódott, és hatvan méternyi sárgarépát megettek az őzek. Ám így is van saját krumplink, hagymánk, nincs okunk panaszra.
– És a képzőművészet is belefér a mindennapjaiba…
– Kislánykorom óta hímeztem, kötöttem, horgoltam. És amikor 1999-ben megnéztem egy patchwork (foltvarrós) kiállítást, az szerelem volt, első látásra. Egy idő után én is kezdtem bemutatni a munkáimat a közönségnek. Most, december 16-ig Bátaszéken látható foltvarrós tárlatom. A festményeim pedig október 25-től november 24-ig voltak megtekinthetők a szekszárdi Belvárosi Kávéházban. De van képem a polgármesteri hivatalban is egy csoportos kiállításon, ami három hónapig nézhető meg.
– Hosszú út vezetett a foltvarrástól a festészetig?
– A foltvarrás is alkotás, főleg a modern art quiltekhez kell igen sok kreativitás. Festészettel hét éve foglalkozom. Rajzokkal kezdtem, aztán nyúltam az ecsethez. Rengeteg segítséget kapok az ismert szekszárdi művésztől, Biszák Lászlótól, amikor összejövünk többen festeni, közösségi helyiségekben, alkotótáborokban.
– Szóval nem unatkozik…
– Nem. Most például olvasóklubba indulok. Valaki egy kiállítás-megnyitón azt mondta rólam, hogy az egyik dolgom fáradalmait kipihenem a másik dolgomat végezve. Ez nagyjából fedi is a valóságot. Amit fontosnak tart az ember, az belefér az idejébe.
Alkalmi ruháit maga készíti
Szijjártó Istvánné 1956-ban született Szekszárdon. A közigazgatásilag Zombához tartozó Szentgálon nőtt fel. Jelenleg a megyeszékhelyen él, özvegy, két lánya és három unokája van. Munkája, az 1972-es pályakezdéstől a 2012-es nyugdíjba vonulásig a Szekszárdi Nyomdához kötötte. Nyugdíj mellett még ma is dolgozik. A Garay gimnáziumban 1974-ben érettségizett, nyomdaipari technikusi oklevelét 1984-ben kapta kézhez. Kreatív alkat lévén a művészetek is érdeklik. Rajzol, fest, foltvarrós munkákat készít, haikukat ír és szaval. Tagja a Szekszárd Környéki Foltvarró Egyesületnek és a megye képzőművészeit összefogó Bárka szalonnak. Mivel úgy érezte, hogy a patchworknek nem árt, ha elmélyed a szabás-varrásban, hatvanévesen még beiratkozott a szekszárdi Kolping iskola női szabó szakára, ahol 2019-ben végzett. Azóta saját készítésű ruhákban jár kiállításokra, versmondó versenyekre és más eseményekre.
