Karácsony

2022.12.25. 09:00

A keresztényi szeretet nem más, mint a küzdelemből kinőtt erő

A bonyhádi gyökerekkel rendelkező tábori lelkész, Markovics Milán Mór szerint: a szeretet, a keresztény szóhasználatban nem valami édes-mézes kedvesség, hanem a küzdelemből kinőtt erő. A karácsony lényege ennek az erőnek a megjelenése: a megtestesülés. Életútjáról is kérdeztük a papot, aki külföldre vezényelt alakulatoknál is szolgált, és több nyelven misézett.

Wessely Gábor

Mi leszel, ha nagy leszel? Tábori lelkész. Nem valószínű, hogy akad olyan gyerek, aki ezt a választ adná. Ön hogyan és miért választotta ezt a pályát?

Katonalelkészek Koszovóban, 2018-ban a világ számos országából, köztük Markovics Milán Mór (álló sor, balról a harmadik). Beküldött fotó.

– Nagyon érdekelt az élet és a halál találkozásának helyszíne és mikéntje – mondja Markovics Milán Mór, bonyhádi származású lelkipásztor. – Ilyen hely, ilyen határmezsgye az egészségügy és a hadsereg. Ugyanakkor vonzott a hit világa is. Tehát nem az extrémitás, hanem az élet lényegének, értelmének kutatása miatt lettem katonalelkész.

Azért volt némi extrémitás is a dologban, hiszen harcművészettel is foglalkozott. Egy karatézó pap! Hogyan egyeztethető össze a harc a jámborsággal?

– Több harcművészeti ággal is foglalkoztam, a legtöbbet a budo taijutsuval. Nem feltétlenül a jámborsággal kötném össze, de azzal is van kapcsolata. Sokszor a jámborságot valami égre tekintő gyakorlatiatlan különcségnek vesszük, jobb esetben olyannak gondoljuk a jámbor embert, aki imádkozik, ha kell, ha nem. Pedig a jámborság eredetileg az egymás alá és fölé rendeltek jó kapcsolatát jelentette. Ősi jelképe az égő Trójából atyját a hátán, fiát az ölében kimentő Aeneas volt. Manapság a jóság szó szinonimája, de az előzőek fényében inkább egy kockáztatni képes, bátor, ugyanakkor belső erővel rendelkező személy. Gondoljunk a filmek főhőseire, akik önfeláldozó módon megmentik a gyengéket és ártatlanokat!

A pap lelkeket ment. Ön hol szolgál?

– Ahol vagyok, mindig ott, mert a katonalelkész nem szolgálati helyekhez kötődik. Ez egy életforma, mely helyváltoztatásokkal is jár. Formálisan nézve 2009-2010 között Hódmezővásárhelyen, 2010-2014 között Kaposváron voltam, és azóta Tatán vagyok. Közben külszolgálatokon is jártam, kétszer Boszniában, kétszer Koszovóban, alkalmanként 6-7 hónapot.

Magyarok között? Magyarul misézett vagy nemzetközi csapatnak, angolul?

– A közös nyelv kint az angol. A legtöbbet az ember a sajátjai között időzik, de miséztem németül és latinul is. Volt, amikor a prédikáció egy részét lengyelül mondtam, és egyszer még arabul is imádkoztam a helyi muszlimok és keresztények között. Az amerikai katonáknak rendszeresen miséztem, mert nem volt kinn katolikus lelkészük, csak más vallású. 

Azt tapasztaltam, hogy a lengyelek, szlovákok és amerikaiak számára jelentettek legtöbbet ezek az alkalmak; meglepően sokan jöttek el közülük istentiszteletre. Nagyszerű érzés volt, hogy nem csak egy katonai szövetség köt össze ilyenkor bennünket, hanem egy hitbeli tapasztalat, vallási hagyomány is.

Előadóként a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Beküldött kép.

Alapvetően mit csinál egy tábori lelkész békeidőben, és mit csinálna háborúban?

– Ugyanazt, csak a körülmények mások. Vannak papi teendők: misézni, gyóntatni, keresztelni, esketni, temetni mindig kell. Vannak lelkipásztori, lelkigondozói feladatok is, amelyek valahol a mentálhigiéné, a pszichológia és a lelkivezetés háromszögében helyezkednek el. Békében és háborúban is vannak tragédiák: családi drámák, vagy amikor meghal egy bajtársunk a háborús övezetben, és vannak csodák is.

Például?

– Például, amikor vészhelyzetben elindul egy jármű, ami nem indulhatna, vagy amikor szül, akiről megállapították, hogy nem szülhet. Hogy ez az ima következménye, azt nem tudom bizonyítani, de a Biblia fényében kijelenthető, hogy a Teremtő közbelép, és ilyenkor valamit állít az élet programkódján.

Hányan, vagy az állomány hány százaléka igényel lelki törődést? Milyen a Magyar Honvédség katonáinak lelkiállapota?

– A katonapszichológusok csinálnak statisztikákat, amelyekből látszik, hogy a mentális segítségre van igény. Ez az igény az én tapasztalataim szerint változó intenzitású. Van, amikor este tudok csak hazamenni a laktanyából a sok beszélgetés miatt, és van, amikor marad időm tudományos dolgokkal is foglalkozni, mert nyugi van. Nem gyakran látok új arcokat, és bár nem mondanám, hogy kevesen keresnek meg, azért a rendszeres találkozások egy szűk rétegre korlátozódnak. 

Az is igaz, hogy egyes esetekben, például külszolgálaton vagy karácsony táján itthon is, ez a létszám a sokszorosára duzzad. Most, az adventi gyertyagyújtáskor alig fértek be egy nagy terembe a katonák. Külszolgálatokon egyébként azt látni, hogy a térségünkben a csehek és mi magyarok vagyunk a legvallástalanabbak. A lengyelek és a szlovákok be sem férnek a vasárnapi miséken a kápolnákba.

Ha újra kezdhetné, ugyanerre az útra lépne?

– Nem játszom ezzel a gondolattal. Egyrészt abban hiszek, hogy mindenkinek van küldetése, amit teljesítenie kell, de ez nem egy munka- vagy hivatásrend. Ezek csak eszközök a feladat véghezviteléhez. Másrészt abban is hiszek, hogy az utunk nem kényszerpálya; változhat az emberi élet folyamán. Boldogok, akik megmaradnak mindig ott és ahol vannak, de az igazán boldogok azok, akik megtalálják a saját „közepüket” és bármilyen körülmények és változások mellett is azt érzik, hogy ott vannak és úgy, ahol és ahogyan kell.

 Ha csak a szakmai részt nézzük: én is változtattam korábban, mert volt, amikor orvosnak készültem, mégsem orvos lettem, de tanultam klinikai lelkigondozónak és kánonjogásznak is, mégsem ezeket művelem. A katonalelkészségben állt össze az, amiben olyan emberekkel van dolgom, akik az élet határhelyzeteivel találkoznak. Egy laktanyában vagy egy katonai kórházban az élet értelmének keresése intenzívebben van jelen, mint máshol.

Háború, járvány, aszály, infláció. Isten büntetése ez a sok megpróbáltatás?

– Ha nem veszünk tudomást a KRESZ-szabályokról, ha előbbre való a saját jólétünk, mint a gyermekeinkké, ha nem törődünk a hagyományainkkal, identitásunkkal, ha jobban érdekel bennünket valaminek az ára, mint az értéke, vagyis ha a pénz fontosabb, mint hinni valamiben, akkor mi büntetjük magunkat, s nem Isten. A keresztény szóhasználatban nincs rá olyan tömör és kifejező fogalom, mint a karma. A „büntetés” nemcsak úgy jön, hanem a szabad akaratunkból elkövetett cselekedetek következménye. Olyan lesz a világunk, amilyenné tesszük. 

Emlékkő szentelés Koszovóban, egy osztrák-magyar katonatemetőnél. Beküldött kép.

A háborúkat nem Isten indította, és a pénz is emberi találmány. Mondhatni: a magukat istennek gondoló emberek büntetik az emberiséget. Dosztojevszkij így figyelmeztet bennünket: „... az emberek szabadságát az veheti birtokába, aki megnyugtatja a lelkiismeretüket. ... ha kenyeret adsz az embernek, meghajlik előtted, mert nincs vitathatatlanabb a kenyérnél, de ha valaki ... hatalmába keríti a lelkiismeretét is, eldobja a kenyeredet, és azt követi, aki elzsongítja a lelkiismeretét.”

Itt a karácsony. Mi üzenhető a ma emberének ennek kapcsán?

– Ha megadatik, hogy családban, süti illatával átitatott meleg szobában ünnepeljük, és megajándékozhatjuk egymást, akkor éljük meg ezt az örömet, ami egyáltalán nem annyira gyakori. Bár ez nem a keresztény karácsony, csak a hozzá kapcsolt ünneplés. Nekünk, keresztényeknek Karácsony az inkarnáció ünnepe, vagyis a második isteni személy megtestesülése. A szeretet szó a keresztény szóhasználatban nem valami édes-mézes kedvesség, hanem a küzdelemből kinőtt erő, isteni jelenlét. Amikor egy gyermek azt hiszi, elvesztette a szüleit és egyedül, elhagyottan ül valahol, majd egyszer csak felbukkan a szülő... Na, ilyen pillanat az emberiség szempontjából az, ami a keresztény karácsony.

A tábori püspök pasztorális helynöke

Markovics Milán Mór 1980-ban született Bonyhádon. A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán végzett teológusként 2005-ben. Aztán a Pécsi Tudományegyetem orvosi karára járt (2006-2008.), majd a budapesti Semmelweis egyetemen szerzett klinikai lelkigondozó diplomát (2011). Ezt követően a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett, mint kánonjogász (2018). Jelenleg a hadtudományi doktori cím várományosa a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Pappá Bonyhádon szentelték 2010-ben. Szolgálatát a Katonai Ordinariátusnál (tábori lelkészség) kezdte, főhadnagyként.

Jelenleg őrnagy, kiemelt, vezető tábori lelkész, Berta Tibor tábori püspök pasztorális helynöke. Emellett az Eötvös József Kutatóközpont, Vallás és Társadalom Kutatóintézetének tudományos segédmunkatársa. Továbbá a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen ad órákat Délkelet-Ázsiáról illetve vallás és biztonság témában. Előadásai érintik a háborús konfliktusokat is, főleg azokat, amelyek vallási hátterűek. Például az Iszlám Állam tevékenységét, vagy a buddhizmus szerepét a mianmari események kirobbantásában. Maga is dolgozott háborús övezetekben, katonalelkészként.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában