Vidám ének hangja szállt a dombóvári és a paksi tűzoltólaktanyában

Izgatottan várták a gyerekek a hosszú útra induló lappföldi nagyszakállút. Az ajándékok cipelése sok energiájába került Télapónak, aki Dombóváron és Pakson is tartott egy rövid pihenőt, amikor meghallotta az őt üdvözlő apróságokat. A Mikulás egyesével, vagy éppen a testvérével együtt szólította magához a piciket, és mindenkitől megkérdezte, hogy jó volt-e az elmúlt egy évben. 

A kedves öreg Télapó pontosan tudta, hogyan viselkedtek a tűzoltó családok fiataljai, minden gyerek megérdemelte az ajándékot, amit egy vers, ének, vagy beszélgetés után át is vehetett a kissé megfáradt öregúrtól.

Kicsik és nagyok is tudják, hogy a Télapó a jó gyermek barátja, ezért mielőtt továbbállt volna, hogy minél több gyermekhez eljuthasson, megígértette a tűzoltócsemetékkel, hogy ezentúl is szót fogadnak szüleiknek, hogy jövőre újra találkozhassanak.