A világ harmadik legértékesebb briliánsáért is pereskedett a császárnő

A bécsi Hofburg-palota kincseskamarájából az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlás után a legértékesebb darabok eltűntek, írta a Pécsi Napló 1926-ban. Mikor már biztosra vált, hogy az uralkodónak menekülnie kell a palotából, a kincseskamrában összecsomagolták a legértékesebb darabokat és kicsempészték Svájcba.

A lap beszámolója szerint  IV. Károly svájci száműzetésében az ékszerek értékesítését Steiner báróra bízta, aki a drágakövek egy részét eltüntette, a többieket pedig a vevőkkel összejátszva, nevetségesen áron adta el. Francia és angol ékszerészek a Svájcba csempészett császári ékszerek értékét 25 millió aranyfrankra becsülték, Steiner azonban közel kétmillió aranyfrankot adott át az uralkodónak az ékszerek állítólagos értékesítése után. Ezért döntött 1926-ban Zita császárnő, hogy Párizsban pert indítani Steiner és társai ellen.

A lap beszámolójából tudható, hogy az ékszerek között volt  a „Frankfurter“, amelyet I. Ferenc császár koronázása alkalmával viselt, továbbá Mária Terézia 30 karátos gyémántszalagja, és a legértékesebb  a „Florentiner“, amely akkor a világ harmadik legnagyobb briliánsa volt.

A pécsi lap a „Florentinerről“ megemlíti, hogy a drágakőről az a hír járta, hogy a viselője számára szerencsétlenséget hoz. IV. Károly nevetségesnek tartotta a legendát, és az elzárt drágakövet a vitrinből elővette. Az osztrák béketárgyalások alkalmával sok szó esett az „Florentinerről“ , melyet Olaszország magának akarta azzal az indoklással, hogy az  Olaszországból származik. Az I. világháború után a békeszerződéskor úgy döntöttek, hogy az osztrák kormány köteles a „Florentinert“ Olaszországnak visszaadni. Az osztrák kormány vissza is adta volna, de IV. Károly ezt megtagadta. Közben párizsi és londoni ékszerészek megtekintették a drágakövet és értékét kétmillió dollárban határozták meg.  

IV. Károly egy közvetítő útján ajánlatot tett az olasz kormánynak, hogy megfelelő árért átadja, de azt válaszolták az olaszok a pécsi lap szerint, hogy a békeszerződés értelmében a „Florentiner“ Olaszországot illeti, ezért azt ingyen köteles a volt császár átadni. IV. Károly a követ megtartotta. Halála után Mussolini egy jegyzéket intézett Zita császárnőhöz és követelte a kő kiadását. Zita császárnő nem válaszolt a jegyzékre és a „Florentinert“ sem adta ki. A pécsi lap beszámolója szerint nem is adhatta, mert közben már átadta a legnagyobb párizsi ékszerész cégnek Amerikában való értékesítésre.