Tisztes Polgárok gyarapítják Paks városát

Mint arról tegnap este már beszámoltunk, a nemzeti ünnep estéjén tartott hagyományos díjkiosztón adták át az atomváros önkormányzatának elismerését. A Tisztes Polgár kitüntető címet ebben az esztendőben is ketten vehették át: Győrffy József festőművész és Kovács Mihály, a Paksi Sárgödör téri Présháztulajdonosok Egyesülete főpohárnoka.

Győrffy József jelentős szerepet tölt be Paks város életében; személyes emberi példamutatásával társadalmi szerepvállalásával és életpályája révén a város megbecsült, köztiszteletben álló polgára.

Egy Baja melletti faluban, Dávodon született 1948-ban. Az általános iskola befejezése után papírgyártást tanult Dunaújvárosban. Technikusi végzettséget szerzett. Tanulmányait pár évvel később a Könnyűipari Műszaki Főiskolán folytatta, de nem fejezte be, mert 1983-ban elhelyezkedett az atomerőműben. Akkor költözött Paksra. Majd munkájához kapcsolódóan vegyésztechnikusi végzettséget szerzett. A Paksi Atomerőmű Vállalatnál, művezető, majd technológus volt. 2003-ban, nyugdíjba vonult, hogy minél több időt tölthessen a festészettel.

A festészet és a rajzolás iránt már gyermekkorában nagy vonzalmat érzett. Később is, ha tehette, minden szabad idejét ennek szentelte. Művészeti ismeretek és a technikák elsajátításában segítségére voltak a különböző szakkörök, a tankönyvek és a művésztársak. 1986-ban bekapcsolódott a paksi művelődési házban Hopp-Halász Károly által vezetett alkotókör munkájába. Tagja volt a Tolna megyei Art 999 művészcsoportnak és a paksi AlternArt Egyesületnek is. Jelenleg tagja Országos Képző és Iparművészeti Társaságnak, ami táborozási és kiállítási lehetőségekkel is jár.

Négyféle technikával dolgozik ezek, olaj-, pasztell-, akvarell- és tűzzománc. Szereti a természetet, amely alkotásai kimeríthetetlen forrása. Célja, hogy a felsorolt technikákkal megörökítse Paks város utcáit, nevezetes épületeit, a Dunapartot és ezeket az alkotásokat máshol is bemutathassa. Bárhol van kiállítása a kiállított alkotások zömét mindig paksi képek alkotják Számtalan önálló és közös kiállítása volt már, Tolna megyében, az országban, és külföldön is. Ezek közül különös jelentőségű volt számára 2008-ban, az önkormányzat megbízásából, Budapesten a Dunapalotában Mözsi Szabó István és Kovács Ferenc festőművészekkel közös kiállítás, valamint

Kaposváron a Turinform Irodában Paks város bemutatását ábrázoló tűzzománc képek. Képei vannak még Paks város testvérvárosaiban.

Győrffy József alkotásai megtekinthetők középületekben, például a paksi polgármesteri hivatalban, a balatonfüredi rekreációs központban, az Atomerőműben. A Dunakömlődi templom stációképeit is ő készítette el tűzzománcból, melyeket az akkori püspök, Mayer Mihály szentelte meg. Ugyancsak ott látható a Szent Mónika-olajfestménye. Képei szerepelnek a Négyszemközt a természettel és a Magyar kézművesség című könyvekben. A város több alkalommal is az ő képeit adományozza a kitüntetetteknek. A város ismert alkotója, gyermek rajzpályázatok zsűritagja, a Paksi Tükör című folyóirat alapító szerkesztőségi tagja.

Kovács Mihály tősgyökeres paksi családból származik. Szülei, nagyszülei fuvaros vállalkozók voltak, s mint ilyennek, lenni kellett szőlőnek és bornak, hiszen könnyebb volt megkötni egy üzletet egy pohár bor, mint egy pohár víz mellett.

A Paksi Atomerőműben 1986-tól dolgozott, a külső technológiai osztályon, épületgépész technikusként. Egyaránt szerette a munkáját és a munkahelyét. Elhivatottsága megjelent a kollektíváért, a közösségért végzett tevékenységében is. A Paksi Atomerőmű Dolgozóinak Szakszakszervezeténél, vagyis a PADOSZ-nál két cikluson keresztül, több mint száz tag által választott főbizalmiként látta el szakszervezeti feladatát. Nyugdíjba vonulásáig élvezte a tagság bizalmát.

Civil szerepvállalásai során – és ez különösen igaz PADOSZ tisztségviselőként töltött éveire – nagy gondot fordított a képzés-önképzés területére, a PR és marketing jelentőségére. Ismereteit sikerrel alkalmazta a Paks, Sárgödör téri Présháztulajdonosok Egyesülete felépítésében. A mai napig jellemző rá, hogy ahol feladatot vállal, ott aktív szereplője, motorja a közösségépítő munkának, az ezt szolgáló rendezvényeknek. Munkahelyén kívül több helyütt vállalt társadalmi tisztséget a civil szférában. Az „Együtt a parlagfű ellen” Alapítványnál évtizedeken át, mint kurátor látott el segítő, támogató feladatot. A 90-es években az alapítvány által meghirdetett és a környékbeli településekre is kiterjedt parlagfű-gyűjtési akcióknak lelkes szervezője volt, többedmagával együtt. A katolikus egyházközségnél világi képviselőként tevékenykedett. Újabban egy kirándulós, kerékpáros programokat szervező csapat oszlopos tagja.

Kovács Mihály a szüleitől örökölt Sárgödör téri présházát eredeti formájában újította fel, és az egyike volt azon tulajdonosoknak, akik a présházak és a tér sorsát szívügyüknek tekintették. Lelkes társaival 2001 májusában összeültek és megalapították a Paks, Sárgödör Téri Présháztulajdonosok Egyesületét. Manapság pedig a Márton napi újboráldás és a Sillerfesztivál kedvelt városi rendezvényként színesíti a helyi kulturális életet.

Kovács Mihály az Egyesület főpohárnoka, műkedvelő, hobbi borászból mára komoly paksi borosgazdává nőtte ki magát. Borait különböző országos versenyen is megméretteti, ahonnan rendszeresen hoz haza aranyérmeket. Két alkalommal, 2013-ban és 2022-ben az Országos Sillerfesztivál keretében tartott borversenyen aranyérmes borával a Legjobb paksi siller címet nyerte el. Más településeken maga is részt vesz borbírálatokon, és vallja, hirdeti, hogy a borról tisztelettel kell beszélni, és hitelesen csak józan fejjel lehet.

A présházában és annak lugasa alatt tartott borkóstolói, a vidám anekdotákkal, tréfás adomákkal színesített bemutatói pedig sokak számára emlékezetes élményt jelentenek. Szívügyének tekinti a paksi borok minőségének, elismertségének emelését, régi hírnevének visszaszerzését. Öröm számára, hogy az egykor országosan közkedvelt paksi siller ismét fénykorát éli, növekvő népszerűségnek örvend.

És mi más lenne Kovács Mihály legnagyobb jövőbeli vágya, minthogy: a Sárgödör tér fejlődjön, a rendezvények sikeresek legyenek, a siller bor kerüljön végre méltó helyre a borpalettán, a paksi bor újra régi fényében ragyogjon. Örömmel nyugtázza, amikor az atomerőműbe, illetve Paksra érkező turisták megtapasztalják, hogy a szép környezetben, a biztonságos atomerőmű mellett, a Sárgödör téren milyen ízletes borok készülnek, és erről elismerő visszajelzést is adnak.

Sokan nem tudják, de Kovács Mihály erősen kötődik a Paksi Életfa Idősek Otthonához. Több mint egy évtizeden keresztül mondhatni szinte együtt élt az otthonnal. Nap mint nap lelkiismeretesen látogatta édesanyját, és akarva-akaratlanul belelátott az ott dolgozók mindennapjaiba. Önzetlen felajánlásaival szebbé tette a lakók hétköznapjait, számos alkalommal tartott számukra borkóstolót a tőle szokásos humoros előadásmódján. Több csapatépítő tréning jó hangulatához járult hozzá a borral kapcsolatos érdekes, mulatságos írások ismertetésével. Figyelemmel kísérte az intézmény működését. Mindig azt kereste, miként tudna segíteni a nehéz fizikai munkát végző nővéreknek. Az érdekképviseleti fórumokon rendszeresen megjelent, és jobbító szándékkal hívta fel a figyelmet olyan hiányosságokra, amelyeket csak az vesz észre, akinek szívügye az idősellátás. Édesanyja több mint 13 évig volt az otthon lakója, a dolgozók számára viszont jóleső érzés, hogy azóta sem felejtette el őket és a mai napig számíthatnak rá.

Mint mindenkinek, az élet neki is adott nehézségeket, melyeken a gyermekei, az ő szeretetük segítették át.