Gyász

2023.04.17. 19:56

Gazdag szellemi termést hagyott örökül

Dr. Szilágyi Mihály befejezte munkában gazdag földi létét. Bár a halál 2023. március 2-án Felsőgödön érte, gyökerei Tolna megyéhez kötik. Az utókorra gazdag helytörténészi munkásságot hagyott örökül. Temetése április 13-án, csütörtökön 13.00 órakor zajlott le Szekszárdon, az alsóvárosi temetőben. Ravatalánál dr. Gesztesi Enikő, a Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület elnöke méltatta személyét és tevékenységét. Az alábbiakban ebből a beszédből idézünk.

Szeri Árpád

 „Életének 93. évében elhunyt tagtársunk, egyesületünk alapító elnöke. A sors több mint kilenc évtizedet adott neki, hogy kiteljesítse értelmiségi önmagát, hogy polgári hivatásának nagyra becsült tagjává válhasson, kezdeményezője legyen különféle közösségek létrehozásának, vezetésének, és hódoljon a későn választott kedvtelésének, a helyismereti-honismereti tevékenységnek, a Tolna megyei honismereti mozgalom szolgálatának. Kivételes szerencse, hogy 93 évet élhetett, és ebből több évtizedet alkothatott szinte töretlen egészségben és szellemi készenlétben. Az írás megszállottja volt, a megnyilatkozás felelősségével átitatva. Ahhoz a nemzedékhez tartozott ő is, mely a szűken vett értelmiségi hivatásán túllépve csatlakozott a Tolna megyei honismereti mozgalomhoz, másoknak is ösztönzést adva az aktív cselekvéshez.

Dr. Szilágyi Mihály gazdag helytörténeti munkásságával teljesítette ki önmagát. Fotó: Wessely Gábor

Halála fájdalmas veszteség közösségünk számára, de Szekszárd városnak és Tolna megyének is, ahol évtizedekig élt, kutatta történetét, és számos publikációjával gazdagította nemzeti önismeretünk tisztulását, helyi értékeink felismerését és megbecsülését.

Palatinczán született 1930. július 7-én. A németajkú Mórágyon töltött iskolaévek után Bonyhádon járt gimnáziumba. 1955-től dolgozott a közigazgatásban, 1965-ben elvégezte a közgazdasági egyetemet, ahol két év alatt doktori címet is szerzett. A Tolna Megyei Önkormányzat osztályvezetőjeként 1991-ben ment nyugdíjba.

A Tolna Megyei Levéltárban ismerkedett meg a helytörténeti kutatás módszereivel, s kitartó munkája nyomán tanulmányok sora került ki a keze alól. Különösen a településtörténeti, ipari és kereskedelmi témák keltették fel érdeklődését, de más szakterületek felé is nyitott volt. Szekszárd történeti monográfiájában több fejezet megírása is a nevéhez fűződik. Kiemelten fontos és keresett műve a dr. Scheiber Sándor tudós rabbi kérésére dr. Schweitzer Józseffel közösen megírt, A Tolna megyei zsidóság története címmel 1982-ben megjelent könyve. Településtörténeti munkálkodása is figyelmet érdemel: megírta Mórágy, Gyönk, Iregszemcse monográfiáját, ezzel példát mutatott a helyi közösségek múltjának megbecsülésére. Sok család érezheti úgy, hogy végre méltó tiszteletet kaptak hősi halottjaik, akik a Don-kanyarban veszítették életüket. A Tolnai honvédek a Donnál című könyvével édesapjának is emléket kívánt állítani, aki három árvát hagyott maga után. Számos publikációja mellett a Honvéd Hagyományőrző Egyesületben végzett munkájáért és A Tolna Megyei Nemzetőrség története 1848-49, 1956, 2000 című könyvéért 1956-os érdeméremben részesült. Tudományos érdeklődése rendkívül szerteágazó volt, több mint száz publikációja fémjelzi kitartó és eredményes munkásságát.

Munkabírására és nyitott érdeklődésére is példa, hogy több helyi közösségnek volt alapító tagja vagy vezetője. 1990-től évtizedekig vezette a Szekszárd városi helytörténeti klubot. Az 1992-ben alakult Tolna Megyei Honismereti Egyesület alapító tagja és 1992 és 1993 között az első elnöke, a TIT, a Magyar Történelmi Társaság, a Magyar Orvostörténelmi Társaság és a Magyar–Török Baráti Társaság tagja volt. 1987 óta a Magyar Eszperantó Szövetség Tolna megyei bizottságának elnökeként tevékenykedett, személyéhez fűződik az országosan egyedülálló, szekszárdi eszperantó kiállítás létrehozása. 1997-től a Millecentenáriumi Emlékérem kitüntetettje. 1999-ben a megyei helytörténeti pályázat első díjas kutatója volt.

A városért végzett önzetlen munkája elismeréseként 1999-ben megkapta Szekszárd Város Pro Urbe kitüntetését. 2006-ban a honismereti mozgalom országos szakmai nyilvánossága előtt, itt, Szekszárdon vette át az országos Honismereti Szövetség legmagasabb szakmai elismerését, a Bél Mátyás-díjat.

Kedves Miska bácsi! Életed utolsó évtizedeiben ismerhettelek meg. Mindig lenyűgözött a klasszikus műveltséged, idézted Homéroszt, Cicerót, a klasszikus irodalom számos alkotását. Szellemi felüdülés volt az akkor még szekszárdi lakásodban töltött minden óra. Fordítottad a szakanyagokat, jól ismerted a latin, ógörög, héber, eszperantó és német nyelveket.

Megtiszteltetés volt számunkra, hogy 2021. decemberében gödi otthonodban – a COVID-járvány miatt megkésetten, de személyesen, és sajnos utoljára – köszöntöttünk férjemmel együtt 90. születésnapodon, és átadhattuk közösségünk méltó elismerését, az Egyed Antal-díjat. Örömmel és megbecsüléssel fogadtad, s minden szavadból érződött, hogy milyen erős érzelmi szálak kötnek Szekszárdhoz és Tolnához. Nem győztünk kérdéseidre válaszolni. Már nehezen mozogtál, de szellemileg frissen beszéltél a múltról, családról, barátokról, közösségekről, amelyeknek alapítója vagy tagja voltál.

Hittük, hogy szeretett feleséged, Erzsike őrző védelmében még sokáig köztünk maradhatsz. Bíztunk benne, hogy életed kiemelkedő fontosságú sorsfordulóján túljutva is megújuló lelki és testi erőt, még tevékeny életet kapsz Istentől. Legutóbbi karácsony előtti telefonbeszélgetésünk során szívesen hallgattuk szavaid és jókívánságaid. Tavasszal vártál minket otthonodba. A sors azonban másként rendelkezett.

Marcus Aurelius szavait idézem számodra: »Maga a halál is az élet feladatainak egyike.«

Kedves Miska bácsi! Bőséges szellemi termést hagytál ránk, szakmai és emberi tekintély voltál előttünk, nemcsak tisztes életkorod miatt, hanem felhalmozott tapasztalatod, műveltséged, ismeretgazdagságod és emberi magatartásod okán is. Nyugodt lehetsz, névjegyed mindenütt ott van és lesz, ahol a szülőföld tiszteletét említeni lehet és kell. Ragaszkodásod, hűséged és tenni akarásod mindannyiunk számára példa marad. A feladataidat és az utolsó feladatodat elvégezted. Nyugodj békében! Isten Veled!

A Tolna megyei honismereti család fájdalmasan osztozik a hozzátartozók, mindenekelőtt szerető és őt mindig segítő, támogató felesége, a honismereti közösségünkhöz továbbra is tartozó Erzsike gyászában. Mi, az utódok őszinte nagyrabecsüléssel adózunk Miska bácsi munkásságának, s példamutató személyiségét emlékezetünkben megőrizzük. Búcsúzásunk végén mementóként szóljanak Miska bácsi szavai: »Az idő könyörtelenül halad, s ha ma nem fogjuk a grabancát és a múlt eseményeit nem próbáljuk meg felidézni, minden, ami volt, eltűnik a süllyesztőben, és pecsétet tesz rá a feledés.« Mi azonban sohasem feledjük őt, dr. Szilágyi Mihályt.”

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában