Ötven esztendeje magasodik a hegytetőn a jelkép, a pécsi tv-torony

Nappal messziről észrevehető, éjszaka néha nemzeti színekben pompázik, nagy köd idején meg képes még eltűnni is a pásztázó szemek elől.

Amikor a naptárak 1973-at mutattak, még nemzeti ünnepnek számított április 4-e. A hivatásos történelemhamisítók szerint ekkor szabadult fel az ország, a II. világháború magyarországi eseményeinek befejeztével. A pécsi tv-torony alapvető feladata a hírközlés elősegítése volt. Ennek az igénynek a mentén kezdték el tervezni az építményt, még az 1960-as évek első harmadában. Ha azonban az állam ekkora beruházásra adta a fejét, akkor érdemes lehetett azt megtölteni másodlagos tartalommal is. Az pedig nem lehetett más, mint a turizmus fejlesztése. Hiszen a hegytetőn álló hatalmas alkotás vonzotta, máig csábítja az érdeklődő utazókat. Mert a kilátás, az 535 (más források szerint 534) méteres tetőn kiváló, ha még 75 méterrel feljebb emelkednek a látogatók a kilátó szintjéig, akkor már páratlan, lenyűgöző az élmény. 

Kissé visszalépve a '73-as tavaszból, már 1972 decemberének elején felavatták a díszkivilágítást. Azt követően, a hónap közepén az óriási építmény is teljesen elkészült, építészeti, illetve technikai értelemben egyaránt. Akkor a tv-torony tette lehetővé az itthoni újdonságnak számító 2. televíziós műsor vételét a körzetben. Ne feledjük, előtte nálunk csupán egyetlen földi sugárzású csatorna működött!

A korabeli elvtársak tehát időzítettek, méghozzá előrelátóan. A kilátó, meg a kávézó átadása április 4-re esett volna, ezzel hirdetve a szocializmus alkotóerejét. Utólag megállapíthatjuk, a tervezők, a kivitelezők jó munkát végeztek, remekül áll a lábán a szerkezet. Ahonnan ma Horvátországig, egyes állítások szerint pedig tiszta időben a Balatonig, az északi parton lévő Badacsonyig is el lehet látni.

Ha azonban egészen pontosak szeretnénk lenni, akkor a Dunántúli Napló 1973. április 2-án megjelent számára kell hivatkoznunk. Abban, az 5. oldalon arról számolt be a lap, hogy még aznap a város vezetőinek jelenlétében tartják meg a nyitányt. Rá egy nappal, vagyis 3-án, 14 órától aztán a szélesebb tömegek számára is kitárul a kapu.

Napjainkban, amikor az arculat már mindenki tudatában rögzült, a legfurcsább az, amikor ködös időben nem lehet észlelni a hegyen a műszaki tárgyat. Rögvest mindenkinek különös érzete támad, mert nagyon tud hiányozni a torony.

A műszaki tartalmat kissé elhanyagolva, magát a presszót összesen harmincöt vállalat összefogásával lehetett kialakítani. A piros és kék színekben pompázó úgynevezett buklé szőnyeget Sopronban készítették el. A bútorok a Kecskeméti Bútorgyár dolgozóinak munkái voltak. Az egyedi étkészleteket a Pécsi Porcelángyár szállította fel a hegytetőre. A gépi berendezéseket olasz, svéd, illetve (nyugat)német gyártók adták az új egységhez. Egyszerre 120 ülővendéget tudtak fogadni.