Ebből a helyzetből szinte lehetetlen az újrakezdés

Életemben egyszer voltam tanúja annak, amikor egy nyolctagú családot kilakoltatott a végrehajtó. Újságíróként mentem a faluba, a helyszínen ott volt már mindenki, a család ügyvédje, a bank képviselője, a végrehajtó, és mivel kilakoltatásról volt szó, a rendőrséget is odahívták, hátha szükség lesz rájuk. 

A családi házon látszott, hogy jó pár éve építették. A család története tíz éve kezdődött, akkor kezdték építeni a házat. Egy darabig ment önerőből, majd amikor a pénz elfogyott, de tennivaló volt még bőven, ötmillió forint hitelt vettek fel. Végül egy teljesen komfortos, központi fűtéses, tetőtér-beépítéses, modern, jól lakható épület készült el. Évekig nem is volt gond, havonta törlesztett a család.

A problémák akkor kezdődtek, amikor a családfő munkanélküli lett. Rövidebb, majd hosszabb ideig kimaradtak a törlesztőrészletek. Addigra kétmillió forint körüli összeget fizettek ki a felvett ötmillióból, a bank viszont már 11 milliót követelt úgy, hogy közben a családi házukat is elvette a hitel fejében. A család tehát földönfutó lett és még adósság is maradt a nyakukon. 

Ennek pontosan hat éve. Nem tudom mi lett velük, hová költöztek, együtt maradtak-e mind a nyolcan. Az biztos, hogy akkor életük legnehezebb időszakát élték, és tán élik azóta is, hacsak nem nyertek a lottón. Annyi biztos, hogy egy ilyen helyzetből nehéz, szinte lehetetlen az újrakezdés. Kívülállóként csak az együttérzés maradt.