Ha tehetnék, még többet tanulnának

Négy hajdanvolt osztály örökdiákjai találkoztak egymással a múlt hét végén az érettségi vizsga ötvenedik évfordulója alkalmából. A közel száz fős csapatot az egykori Alma Mater, azaz a Szekszárdi Garay János Gimnázium fogadta. Heilmann Józsefné igazgató köszöntője után a tanulók adtak alkalomhoz illő, színvonalas és kedves műsort a vendégeknek.

Matókné Kapási Julianna, mint örökdiák, lapunknak elmondta: az osztályteremben tartott emlékezésen a legtöbben a karizmatikus tanár személyiségek meghatározó szerepét hangsúlyozták. Ezeknek a pedagógusoknak köszönhető a tanítványok megfelelő pályára irányítása; voltaképpen az, hogy a találkozó számos résztvevője kiteljesíthette magát emberi és szakmai szempontból egyaránt. Ezzel együtt azt azért többen is megjegyezték, hogy ha tehetnék – azaz, ha visszamehetnének az időben –, akkor sokkal több időt fordítanának a tanulásra, mint tették azt egykoron. 

A szép emlékek közé tartozik a közösségi élmény, ami az osztály rendezvényektől a kiránduláson át az építőtáborig mindenütt tetten érhető volt. Matókné Kapási Julianna – illetve 1973-ban a IV. B – osztályfőnöke Katona Károlyné volt, a pedagógus egészségügyi okok miatt nem lehetett jelen az érettségi találkozón. Az osztály képviseletében két örökdiák a lakásán felkeresve nagy csokor virággal kívánt számára jobbulást és  jó egészséget.

A IV. D osztályfőnöke, Mándi Gyula már több mint két évtizede elhunyt. Czank Géza, mint egykori tanítvány számára máig feledhetetlen egyéniség, híres volt szállóigékké váló, fanyar humorú, találó mondásairól. Neki is köszönhető, hogy a nagy létszámú osztály remekül összekovácsolódott a gimnáziumi években. Az akkor szövődött barátságok máig megmaradtak – jegyezte meg Czank Géza. Arra is felhívta a figyelmet, hogy valamit tudhattak a pedagógusok, mivel az osztályból a sikeres érettségi után szinte mindenki tovább tanult főiskolán vagy egyetemen. 

Ez akkoriban, tehát 1973-ban nem volt tipikus. A későbbi életutakat áttekintve megállapítható, hogy a csapatból a többség visszatért Szekszárdra és különböző, a várost gyarapító értelmiségi pályát járt be. Az egykori diáktársai közül négyen sajnos örökre eltávoztak. A négy osztályból összesen huszonnyolcan már csak égi találkozókon lehetnek együtt, róluk személy szerint megemlékeztek a jelenlévők.

Az egykori tanári kart Mester Mária, Kertes Lázár, Németh Jánosné, Németh János és Dobos Gyula képviselte. Utóbbi pedagógus, még a harmincon innen, történelmet tanított. Elégedetten nyugtázhatta, hogy módszereit – legalábbis fél évszázad távlatából – a találkozó résztvevőinek szinte mindegyike elismeréssel idézte fel. Egyébként ott volt tíz esztendeje a csapat negyvenedik évfordulós találkozóján is. Akkor is azt tapasztalta, amit most: az örökdiákok nagy örömmel érkeztek és rengeteg mondanivalót osztottak meg egymással.