Trianonnal új feladatot kaptunk: a világ magyarságának, éljen bárhol is, összefogását

Szekszárdon a Béla király téren, az országzászlónál, a Himnusz, majd a Székely himnusz hangjai után az idén 200 éves nemzeti imánk első sorát idézve kezdte beszédét Szekszárd város alpolgármestere, Gyurkovics János. Mert szükség van Isten áldására, mondta, hiszen háború dúl szomszédunkban, ahol most is kárpátaljai nemzettársaink adják életüket, áldozzák gyermekeik jövőjét.  

Magyarország – folytatta - joggal létezik több mint 1100 éve a Kárpát-medencében. Eleink megküzdöttek azért, hogy ma is zengjen a magyar szó Európa szívében. Megállták a rabló mongol nyilait, a török rabigát és Kölcsey után is megannyi megpróbáltatást. Ezek legnagyobbika az első világháborút lezáró trianoni békediktátum, amivel az ország területének kétharmadát, lakosságának több mint felét idegen országokhoz csatolták.

Lenéztek, sárba tiportak és megaláztak egy népet, nem is gondolva arra, hogy ezzel egy újabb szálat fonnak nemzetünk szövetébe, olyan szálat, amellyel ismét erősebb lesz a magyarság. Mert Versailles-ban azon a 103 évvel ezelőtti napon nemcsak esztelen módon szárnyát szegték a magyar turulnak, nemcsak kifosztottak minket, hanem új feladatot is kaptunk. Egy küldetést, hogy a világ magyarságát – éljen bárhol is – összefogjuk. Ezt tesszük, és ezért gyermekeink ma már szinte nem hagyják el a nélkül az iskolát, hogy ne jártak volna a határon túli magyarság valamelyik ikonikus helyszínén, hogy ne találkoztak volna ott saját korosztálybeli társaikkal, fonva ezzel is a nemzeti összetartozás kötelékét.

A megyeszékhely alpolgármesterének megemlékezését követően dr. Kaszó Gyula református lelkész mondott egyházi áldást. Beszélt az összetartozásról, amely akkor valósulhat meg, ha van egy minden résztvevő felett álló, minden kapcsolatot megalapozó pont, Isten, a mindenség egy Ura. Rá lehet tekinteni, Bele lehet kapaszkodni, Őt lehet keresni, szem előtt tartani. Ebből indul az igazi, a felemelő megélését is lehetővé tévő nemzeti összetartozás. 
Az egyházi áldást irodalmi összeállítás követett, amelyet Feketéné Földesi Judit és Orbán György állított össze. A Tolna Megyei Szakképzési Centrum Bezerédj István Technikuma nappali és esti tagozatos diákjai, Csegezy Fanni, Dobos Dóra, Horváth Benjámin, Kolompár Edmond, Kordé Anasztázia és Oláh László a Kárpátalján, a mai Ukrajnában élő költők verseiből és Apponyi Albert 1920. január 16-án elhangzott trianoni védőbeszédéből adtak elő részeket. 

Ezután a Nemzetközi Szent György lovagrend képviselője mondta el a magyarok hitvallását, amely azzal zárult: hiszek Magyarország feltámadásában. A Béla király téri gyászünnepen a város és a vármegye vezetői, az intézmények, társadalmi és politikai szervezetek képviselői és a város lakói elhelyezték koszorúikat az országzászlónál, majd a megemlékezés a Szózattal zárult. 

A Nemzeti Összetartozás Napját Tamásiban és Bonyhádon pénteken ünnepelték, Pakson, Tolnán és Dombóváron pedig vasárnap emlékeztek meg a trianoni békediktátum aláírásának 103. évfordulójáról.