Az élet apró örömei

Szekszárdon parkolóhelyet találni olyan, mint fekete macskára lődözni a sötétben – a belvárosban meg pláne. Az ember vagy fizet érte, vagy ketyeg az óra, és ha egyszer is elfelejted bedobni a pénzt, jön a csekk, amire még csak rá se akarsz nézni. Ám az élet olykor kegyes, és váratlan ajándékokat tartogat – például a Skála parkolójában.

Ez a hely valóságos kincs a belváros szívében, ahol mióta magánparkoló üzemel, egy különös jelenség színesíti a napokat: a sorompó és a beléptető folyton meghibásodik. És mi, szegény parkolóhely–vadászok, ebből húzunk hasznot. Minden reggel újabb apró öröm, amikor látom, hogy ma sem működik a rendszer. És nem a káröröm miatt. Nyilván a saját hasznomat nézem. Nekem is vannak őszinte pillanataim. Ilyenkor boldogan gurulok be, mint aki megnyerte a lottót –  hiszen nemcsak hogy találtam egy helyet, de ráadásul ingyen parkolhatok egész nap!

Elképzelem, milyen lenne, ha minden magánparkoló Szekszárdon így működne. Micsoda idilli világ! A következő Perszeidák érkezésre az első kívánságom meg is van: bárcsak a város összes parkolója magánkézbe kerülne, kissé meghibásodott, döcögős be– és kiléptető rendszerekkel, „üzemen kívül” helyezett automatákkal. Szekszárd legkeresettebb helyei lennének, talán a fiatalok is újra birtokba vennék a parkolókat esténként.

Addig is, maradok hűséges Skála parkoló vadász, és mosolygok minden egyes alkalommal, amikor sikerül kifogni ezt az apró, de annál édesebb győzelmet.