Horváth István Emlékverseny lesz jövőre Nagydorogon

Horváth István nevét viseli a következő évtől a nagydorogi fogathajtó verseny. A Tolna megyei lovasélet meghatározó alakjának tevékenységét méltatta az idei versenyen Borbélyné Töttösi Ágnes polgármester, amikor bejelentette, hogy a rendezvény hivatalos elnevezése Horváth István Emlékverseny lesz, ily' módon is szeretnének tisztelegni a település elismert szülöttének emléke előtt.

Könyvében vall a lovak iránti szeretetéről

A „Lovas élet Tolna megyében” című kötetében így vallott lovakhoz fűződő kapcsolatáról Horváth István: „lovak közt, fuvarosok között születtem, amikor még a ló adta a vonóerő igen nagy százalékát. A második világháború alatt sebesült, legyengült, elhagyott lovakat fogdostam össze, és nagy büszkén vezettem haza, mint saját szerzeményt”. Arról is írt, hogy a nagyapjától, aki az első világháborúban lovak mellett teljesített szolgálatot az olasz fronton, megtanulta, miként kell a váladékos, lőtt sebeket ellátni.

„Általános iskola alsó tagozatosként már lóidomítással foglalkoztam” – folytatja. – „Amikor a szüleim kint dolgoztak a határban, az otthon maradt kiscsikókat tanítottam akadályugrásra.” Abba is beavatta az olvasót, hogy apja betegsége miatt 14 éves korában fuvarosként dolgozott. Később, a palánki középiskola diákjaként is lovakkal foglalkozott, és amikor az 1956-os árvíz miatt egy időre Kalocsára került, már a csődörösöknél lovagolt.

Felsőfokú tanulmányai során a keszthelyi méntelepen Újházi Zsigmond és Markos László edzők irányítása mellett lovagolt. Ismét őt idézve: „munkahelyeimen állandóan lovak közelében voltam, illetve csak olyan helyen vállaltam munkát, ahol lovakkal foglalkozhattam. Nagy kedvvel tenyésztettem, a szürke szín szerelmeseként. Közlekedő eszközöm a ló volt, lovagoltam és fogattal jártam.”

Szervezte, irányította Tolna megye fogathajtását

A fogathajtásba nagy lendülettel vetette bele magát – több-kevesebb sikerrel. A fogathajtást Meiszterics Istvántól tanulta. Szintén nagy lelkesedéssel szervezte, irányította Tolna megye fogathajtását. Emellett a külföldi lovasokkal is jó kapcsolatot alakított ki. Könyvében felidézte, hogy arra is volt példa, hogy a külföldi vevő telefonon megrendelte tőle a fogatot, majd bizalommal jött a korábban nem ismert lovakért évről évre. Visszatérő vevői voltak Olaszországból, Németországból, Svájcból, sőt még az Egyesült Államokból is.

Az 1978-a kecskeméti négyes fogathajtó világbajnokságon Bárdos György fogatában egy, az osztrák Helmuth Kolovch fogatában négy, az 1984-es szilvásváradi fogathajtó világbajnokságon Fülöp Sándor fogatában két ló, míg az 1989-es fenyvesi világbajnokságon a belga Freddy von Werkeler fogatában szintén két olyan ló szerepelt, amelyet Horváth István adott el. Fogathajtó versenyeken bíráskodott is.

Egyik unokája díjugratásban jeleskedik

Gyermekei, Zsuzsanna és István – a szekszárdi a térség országgyűlési képviselője – úgy emlékeznek vissza édesapjukra, hogy veleszületett bölcsességgel viszonyult a lovakhoz, jó szeme volt hozzá. A vérében volt a szakma. Az állatok iránti szeretetet pedig négy unokája is örökölte. Zsófi nevű unokája ráadásul lovas sportban jeleskedik, ugyanis díjugratásban ér el szép sikereket.