Nem fizette be? Tessék a kasszához fáradni!

Egy messzi-messzi galaxis metropoliszában, Medicityben elmentem tyúkszemröntgenre. Kérdezi az asszisztensnő, hogy befizettem-e. Persze – mondom –, negyven éven át fizettem a galaktikus tb-t. De nem arra gondolt, hanem a röntgenköltségre. Ja, azt nem. Mert nem is sejtettem, hogy nem fér bele abba a jövedelmeimből átutalt pár milliócskába egy röntgen. Mivel tartozom? Nem nála, hanem a pénztárban kell leszurkolni a lóvét.

Megyek, mendegélek a pénztár felé, ami alig félnapi járóföldre van, Medicity sugárútjának túloldalán. Közben két dolog foglalkoztat. Egy: a mankósok és kerekesszékesek vajon mennyi idő alatt oldanak meg egy ilyen befizetést? Kettő: nehogy beelőzzön az a betegtárs, aki utánam érkezett, és nem titkolta, hogy nagyon siet. Hátra-hátrasandítok; nincs sehol. Még akkor sem jön szembe, amikor már visszafelé tartok. Na! – összegszem a helyzetet, mert időnként szoktam ilyen frappáns megállapításokat tenni.

Leülök a váróban, s meglepődve látom, hogy az utánam érkező előttem végzett. Jön ki a vizsgálóból, s még leül, mert a papírokra vár. Maga előre befizette a röntgent? – faggatom. Nem, tőle nem kértek pénzt. Pont arra ballag a folyosón egy ismerős asszisztens, újságolom neki, hogy jártam. Miért nem szóltál nekem? – kérdezi mosolyogva. Amiből azonnal megértem, hogy bennem van a hiba. A rendszer tökéletesen működik.