Tegnap, 10:01
A megcsalás, mint jószívűség? Egy új nézőpont!
Amikor a gyerekek fél füllel elcsípnek egy felnőttek által komolyan megbeszélt témát, az eredmény néha egészen meglepő lehet. Vajon mi történik, ha a válás és a megcsalás fogalmát egy hatéves fordítja le a maga nyelvére? Az eredmény egy egészen új perspektíva a hűtlenségre: nem árulás, csupán „kedvesség”.
Képünk illusztráció: Shutterstock
Néha elgondolkodom, vajon a gyerekek tudnak-e valamit, amit mi, felnőttek már elfelejtettünk. Nemrég egy baráti összejövetelen voltam tanúja egy igazi „gyerekszájnak”. Az egyik kislány – teljes komolysággal, amit csak egy hatéves tud produkálni – kijelentette: „Mert a néni olyan jószívű, hogy megcsalta a bácsit.”
Először azt hittem, csak félreértettem, de nem. Meghallotta, ahogy a szülei egy ismerős házaspár válásáról diskurálnak, ahol a feleség „félrelépett”. A kisgyerek pedig teljes természetességgel fordította le ezt a drámai helyzetet a saját, ártatlan nyelvére: a néni annyira jólelkű, hogy másnak is adott a szeretetéből, hiszen ha valaki igényli, nem tagadhatja meg önmagát. Mi, felnőttek egyből szappanoperát csinálunk belőle, hűtlenségről, árulásról beszélünk. A gyerekek viszont teljesen más nézőpontból látják a dolgokat. Nem arról van tehát szó, hogy valaki elhagyott vagy becsapott valakit, hanem egyszerűen arról, hogy annyi szeretet és kedvesség lakozik benne, hogy nem tudta csak egyvalakivel megosztani.
Persze, ezt a gondolatot nem próbálnám meg bevetni egy otthoni vitában, de egy rövid tűnődést megérhet a téma. Talán mi, felnőttek bonyolítjuk túl a dolgokat. Lehet, hogy nem is megcsalás történt, hanem egy jó szívből fakadó cselekedet. Olyan kedvesség, amit a világ minden táján értékelni kellene – ha épp nem házasságban élünk.
