Életre kell nevelni a gyerekeket

Szakemberektől gyakran halljuk, az általános iskolákban olyan aprólékosan kérik számon a tananyagot, hogy annak nem sok értelme van. A gyermek elfárad, a bemagolt tudás hamar elszáll a fejéből, a tanulástól is elmegy a kedve. Magam is tapasztaltam, amikor tízéves volt a lányom, és a görög demokráciát néztük át, mert másnap felmérőt írtak, hiába értette a gyerek a tananyagot, a jó jegyhez az kellett, hogy pontosan tudja, ki született előbb, Periklész vagy Müron, melyik ütközet volt hamarabb, a szalamiszi vagy a maratoni.

Életre nevelni, ez lenne a cél

Évről évre beszélünk az oktatási törvény reformjáról, a szakemberek mindig megállapítják, semmi szükségük a kicsiknek akadémikus tudásra, aztán minden marad a régiben. Miközben a gyerekeink két lábon járó lexikonok, nem tudják érthetően kifejezni magukat. 

Kinek tanul ez a gyerek?

Komoly gondot jelent, ha mondjuk a postán kell feladniuk egy csomagot. De miért is lenne ez másként? A tanórákon tesztet töltenek ki, felmérőt írnak, szóbeli megnyilvánulásra nem sok idő jut. 

Tudom, nem a pedagógus tehet róla, hiszen ő csak az előírt tantervnek tesz eleget. Érdemes lenne kivételesen nyugatra tekinteni, ahol a diákokat nem adatokkal terhelik, hanem beszélgetnek, helyzeteket elemeznek, véleményeket fogalmaznak meg. 

Talpraesett, életre való emberkéket nevelnek, akik lehet, hogy kevesebb évszámot tudnak, mint a mieink, de még abból a kevésből is többet hasznosítanak, mert jó fellépésű, önbizalommal teli felnőttekké válhatnak.