Riegel Antal emléke előtt tiszteleg Nagymányok

Nagymányok bányászati múltját és Riegel Antal, valamint a helyi bányászok áldozatos munkáját hivatott megőrizni a szeptember 9-én elkészült emlékmű. Bartucz Máté polgármester Városnapi beszédében is külön kiemelte, hogy a bányászat mennyire meghatározó szerepet játszott Nagymányok fejlődésében, és a Riegel Antal által végzett munkának köszönhetően a település gazdasági fellendülése is elkezdődött.

Riegel Antal és a bányászat kezdetei Nagymányokon

A szénbányászat története a településen a tizenkilencedik század elejére nyúlik vissza, amikor Nagymányokon először bukkantak szénre. Az 1860-as években Riegel Antal bányamérnök vezetésével a bányászat jelentős lendületet vett, és olyan nagy volumenű beruházások indultak el, mint az Antal- és Karolina-táró megépítése, valamint később a Szarvas-táró létrehozása. Ezek a fejlesztések kulcsszerepet játszottak a nagymányoki szénbányászat fellendülésében, és  települést az ország más területeivel összekötő vasúti szárnyvonal kiépítése tovább növelte a bánya hatékonyságát.

A bányászat virágkora Nagymányokon

Az 1920-as évektől Huszth Aladár bányaigazgató vezetése alatt Nagymányok példátlan infrastrukturális fejlődésen ment keresztül. A település olyan fejlettséget ért el, amelyet más települések nem tudtak utolérni. Bányászlakások épültek, létrejött az egész Bányatelep, valamint vízvezeték, villanyvilágítás és csatornahálózat létesült. A közösségi élet is felvirágzott, hiszen a településen mozi, mentőállomás, fedett lelátós focipálya, sőt még kaszinó is üzemelt. Vájáriskola is működött 1949-től, amely a bányász utánpótlás biztosításában játszott szerepet. A Brikettgyár 1936-ban épült meg, amely az itt kitermelt szén további feldolgozását tette lehetővé, és a nagymányoki bányászat meghatározó elemévé vált.

A bányászat hanyatlása és emlékének megőrzése

Bár a nagymányoki szénbányászat 1964-ig üzemelt, a gazdasági és politikai környezet változásai miatt a bányát 1965-ben végleg bezárták, és a Szarvas-tárót befalazták. Az egykori bányászok közül sokan Szászvárra és Komlóra jártak dolgozni, a Brikettgyár pedig egészen az 1990-es évekig működött. Bár a bányászat mára már a múlté, a nagymányoki közösség számára továbbra is fontos a bányászok öröksége. Az elhunytak emlékére felállított bányász emlékmű, amelynek koszorúzása minden évben a Bányásznap keretében történik, szimbolizálja a település bányászati gyökereit és a közösség összetartását.

A múlt tisztelete és a jövő megőrzése

Az új emlékmű és az évente megtartott Bányásznap emlékezteti arra a helyieket, hogy szinte minden nagymányoki családnak van bányászati kötődése, és a település életét sok szállal átszövi a múlt. A polgármester szerint: – Fontos megőrizni mindezt, hiszen szinte minden nagymányoki családban volt bányász-érdekeltség, ezer szállal kötődünk múltunkhoz. Az emlékmű nemcsak tisztelgés a bányászok előtt, hanem a település múltjának megbecsülése és a jövő generációi számára is példaértékű tanulság.