2024.11.25. 13:02
Az időben kimondott szó aranyat ér
Az idős asszony tétován álldogált a pénzintézetben az ügyintéző pultja előtt. A számláját jött lemondani, mert olyan összeget is levontak tőle, amit nem kellett volna. Mindezt a mögötte állóknak magyarázta, amikor az ügyintéző egy nyomtatványt tett elé ezt kell kitöltenie felszólítással.
A néni nézte a papírt, de a sorok között nem igazodott el, és mivel senki nem segített neki, apró léptekkel a kijárat felé igyekezett.
Forrás: Shutterstock/illusztráció
Köszönöm, ne haragudj, tévedtem
Néha olyan kevésen múlik. Miből állt volna azt mondania a sorban állók közül bárkinek is, segítek kitölteni, emiatt ne kelljen még egyszer elbotorkálnia ide. A példákat sorolhatnánk, a barátságtalan ügyintézőtől a családon belüli gorombaságig.
Pedig olyan kevésen múlik: egy kedves mosoly, egy „köszönöm”, „ne haragudj”, „tévedtem”, „neked volt igazad”. Az időben kimondott szó mennyi bosszúságtól, stressztől tudná megkímélni a másikat.
De valahogy nincs gyakorlatunk benne. Eleve vesztesnek, gyengének látjuk azt, aki képes felülbírálni saját magát. A határozott, mindenen átgázoló, önmegvalósító ember most a divatos. Ki merne ilyen közegben mosolyogni az utcán egy idegenre, még azt hinnék, nincs ki mind a négy kereke. Vagy köszönni a liftben a többi lakónak, még azt gondolnák, talán bizalmaskodni akar.
Hideg, idegen lett körülöttünk a világ
Otthon magunkra zárjuk az ajtót, és azon elmélkedünk, milyen hideg, idegen lett körülöttünk a világ. Hová lettek az emberi érzések, a barátságok, a jó szomszédok? Pedig néha csak rajtunk múlik, és nem is kellene sok hozzá, hogy emberibb világban éljünk.
