Másoknak kastélya, neki söréttornya van

Egy fiatalember, Molnár Ákos vette meg édesapjával 2010-ben a meglehetősen rossz állapotú építményt. Rendbe hozták, s ma már turisták is látogathatják. 

A rendszerváltás után olyan ingatlanok is magánkézbe kerültek, amilyenekről azelőtt álmodni sem lehetett Magyarországon. Sokan váltak üzemek, vendéglátóhelyek, áruházak, kastélyok tulajdonosaivá Tolnában is. Viszont söréttornya csak egyvalakinek van: Molnár Ákosnak. Borjádon.

– A közel száz éve épült ipartörténeti emléket 1949-ben államosították, a gyártást nem folytatták, és minden az enyészeté lett – vázolja a torony történetét. – Aki kapta, marta, vittek, amit vihettek a berendezéstől a nyílászárókig. A kilencvenes évek elején egy Németországban élő sárszentlőrinci származású úr vette meg az önkormányzattól, aki csillagvizsgálót akart benne létesíteni. Aztán magánéleti problémák miatt ez nem valósult meg, és 2010-ben megvásároltuk tőle édesapámmal. Nekiláttunk rendbe hozni, felújítani. Nem üzleti cél vezérelt bennünket, hanem az értékmentés. Itt éltünk a faluban, láttuk, hogy tönkremegy, ha senki nem foglalkozik vele. Aztán kezdtek jönni vadászismerősök, névnapozni, főzőcskézni, bulizni az udvaron, s így kialakult egy ilyen funkció is. Már keresztelőket, esküvőket is tartottak a söréttoronynál. Rendezünk nyílt napokat, bemutatva a gyártástechnológiát, s előre egyeztetett időpontban turistákat, turistacsoportokat is fogadunk.

Borjád közigazgatásilag Kölesdhez tartozik. A polgármester Greifenstein József örül, hogy jó kezekbe került az építmény. Az egykori műhelyt is helyreállították és kiállítást rendeztek be benne. Egyedi érdekesség ez a vármegyében.

Az ólmot 25 kilós tömbökben hoztak

A borjádi söréttornyot 1938-ban építtette Pichler Gusztáv. A sörétgyártást 1939-ben kezdték meg. Napi 8-9 mázsányit készítettek. Az üzem hat embernek adott munkát. A sörétes patronhoz való apró ólomgolyók úgy készültek, hogy a 25 kilós tömbökben ideszállított ólmot a söréttorony valamelyik emeletén megolvasztották, majd a szabadesés során kialakult a gömbforma. A hat szint (23 méter) mindegyike lyukas középen, és alul van még egy 33 méter mély kút. Általában ötvenméteres ejtési magasság kellett, hogy a forró ólomcsepp – ami egy szitán jutott át – tökéletes golyóalakot vegyen fel és megszilárduljon. De készülhettek más méretű sörétek is az ejtési magasság és a szitaméret változtatásával.

Szívügye a helyi értékek megóvása

A két világháború között több söréttorony épült Magyarországon. Az ejtéses technikát az ötvenes-hatvanas években más módszer váltotta fel, ezért a tornyokra többé nem volt szükség. Mára három maradt meg, Egy újpesti, melyre telefontársaságok antennái, átjátszói kerültek, egy tatai, mely kilátótoronyként funkcionál, és a borjádi, ami ipartörténeti emlék, kiállítóhely és rendezvényhelyszín. Ez utóbbi fennmaradása hosszú távon biztosítottnak tűnik, hiszen egy 29 éves fiatalember, Molnár Ákos működteti, aki szívügyének érzi a helyi értékek megóvását. Egyébként csomagolóanyag gyártással foglalkozó szakember, aki szabadidejében szívesen kirándul, utazik, és folyamatosan gyarapítja történelmi ismereteit.